42.rész
Justin ott ült a földön és a bokáját simogatta….már ha azt lehet simogatásnak hívni amint ő ott agyonkínozta a lábát.Odafutottam hozzá:
-Mitörtént?Nagyon fáj?-kérdeztem.
-Hát nem egy élmény…francba…igz hogy keressük meg a lovakat?-mondta idegesen
-Maradj itt és próbáld meg ne eröltetni a bokád…én megkeresem Hesperust és Amort.-mondtam neki majd megcsókoltam és menem is …..Szerencsére nem kellett sokat mennem mert nagy meglepetésemre pár méterre voltak onnan ahol Justin volt.Felültem Hesperusra és magam után kötöttem Amort.Felmentünk szinte vágtába Justinig:
-Itt is vagzunk.Sajnálom hogy várnod kellett.-mondtam neki lesütött szemekkel.
-Semmi baj.Nem voltatok oda olzan sokáig.Legalább szivtam kicsi levegőt amit lehet oxigénnek hivni.-mondta még mindig a földön ülve.
-Fáj a lábad?-kérdeztem érdeklődőn.
-Nem…-majd megpróbált lábra állni de vissza esett a földre-vagy mégis…-mondta.Leszálltam a lovamról és segitettem neki felállni..féllábra.Felültettem Amorra:
-Fogoszkodj. Lassan fogunk menni de a biztonságért…-montam neki majd mutattam a kantárra.
-Oké…-válaszolta majd követte az utasításomat.Felültem Hesperusra és magam után kötöttem Amort.Lassan leértünk Davidhoz.Amikór meglátott nem volt tele örömmel:
-Mi történt gyerekek?-kérdezte elképedve.
-Hát az úgz volt…-keydtem bele:
-Úgz volt hogy a határon kívül voltunk és a lovakat kikötöttük de elszabadultak,mi elindultunk a keresésükre de elestem és kiment a bokám..-vágott köybe Justin:
-De az agész az én hibám…-mondtam de Justin nem engedett a szvából.:
-Ne butáskodj..én vagzok ügyetlen hogy elestem..-monta
-De én vettelek rá hogy átlépjük a határt…-mondtam neki ellentmondást nem tűrően.Látszólag észrevette a hangnememet mert erre már nem kaptam választ.:
-Elég nem veszekedni gyerekek..előbb nézzük mitmond Oliver,az orvos.Justin lassan leszállt a lórol és a vállamra támaszkodva sántított az orvosi renedlőig….Miután Oliver megvizsgálta nem szolgált túl sok jóhirrel…
Justin ott ült a földön és a bokáját simogatta….már ha azt lehet simogatásnak hívni amint ő ott agyonkínozta a lábát.Odafutottam hozzá:
-Mitörtént?Nagyon fáj?-kérdeztem.
-Hát nem egy élmény…francba…igz hogy keressük meg a lovakat?-mondta idegesen
-Maradj itt és próbáld meg ne eröltetni a bokád…én megkeresem Hesperust és Amort.-mondtam neki majd megcsókoltam és menem is …..Szerencsére nem kellett sokat mennem mert nagy meglepetésemre pár méterre voltak onnan ahol Justin volt.Felültem Hesperusra és magam után kötöttem Amort.Felmentünk szinte vágtába Justinig:
-Itt is vagzunk.Sajnálom hogy várnod kellett.-mondtam neki lesütött szemekkel.
-Semmi baj.Nem voltatok oda olzan sokáig.Legalább szivtam kicsi levegőt amit lehet oxigénnek hivni.-mondta még mindig a földön ülve.
-Fáj a lábad?-kérdeztem érdeklődőn.
-Nem…-majd megpróbált lábra állni de vissza esett a földre-vagy mégis…-mondta.Leszálltam a lovamról és segitettem neki felállni..féllábra.Felültettem Amorra:
-Fogoszkodj. Lassan fogunk menni de a biztonságért…-montam neki majd mutattam a kantárra.
-Oké…-válaszolta majd követte az utasításomat.Felültem Hesperusra és magam után kötöttem Amort.Lassan leértünk Davidhoz.Amikór meglátott nem volt tele örömmel:
-Mi történt gyerekek?-kérdezte elképedve.
-Hát az úgz volt…-keydtem bele:
-Úgz volt hogy a határon kívül voltunk és a lovakat kikötöttük de elszabadultak,mi elindultunk a keresésükre de elestem és kiment a bokám..-vágott köybe Justin:
-De az agész az én hibám…-mondtam de Justin nem engedett a szvából.:
-Ne butáskodj..én vagzok ügyetlen hogy elestem..-monta
-De én vettelek rá hogy átlépjük a határt…-mondtam neki ellentmondást nem tűrően.Látszólag észrevette a hangnememet mert erre már nem kaptam választ.:
-Elég nem veszekedni gyerekek..előbb nézzük mitmond Oliver,az orvos.Justin lassan leszállt a lórol és a vállamra támaszkodva sántított az orvosi renedlőig….Miután Oliver megvizsgálta nem szolgált túl sok jóhirrel…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése