41.rész
David szívélyesen megmutatta hogy meddig mehetünk el. Elég nagynak bizonyult a terep. Rögtön neki is estünk. Először csak lassan lépésbe mentünk.:
-Justin..ugye tudsz ügetni?
-Persze…. akarsz ügetni?-kérdezte majd rúgott bele óvatosan a ló oldalába jelezve hogy gyorsabb tempó kell. Én is utánoztam. Így mentünk tovább. Mikor felértünk az úgynevezett domb tetejére mindkettőnk szeme csillogni kezdett .A kiszabott határunkon kívül még volt egy kis járható föld s utána a végtelennek tűnő tenger csillogott természetes szépségében. Gyönyörű tengerkék színben pompázott és még csak egy icipici szemét sem volt benne. Annyira gyönyörű volt hogy egy könnycsepp tört ki nagy barna szememből ami nem jutott el az államig se mert Justin letörölte gyorsan.Ránéztem és lassan felé hajoltam hogy megcsókoljam.Hosszúra húzodott,de minden meghatódásomat felváltotta a tüzes szerelem.Utána leszálltunk a lovakról és odakötöttük őket egy fához.A határt megszegve mint a kisgyerek aki nem fér a bőrébe átmásztunk s lementünk a víz közelébe.Nem volt nagyon mélyen tehát belenyúltam és lepriccoltam Justint.Ő meg csak nézett utánam és ugyanezt tette ő is.Igy priccolódtunk de közben a lovak ki is mentek a fejünkből.Felmásztunk de mikor felértünk az addigi jókedvünk gyorsan elszállt.A lovak seholsem voltak.De a fa amihez kötöttük őket ott volt sértetlen.:
-Úristen,Justin a lovak….de hogyan hogyha az ág itt van?-fordultam kétségbeesetten Jusshoz.
-Nem tudom.Nincs ki ellopja őket tehát laza lehetett a csomó.Gzre keressük meg őket mielött baj lesz.-mondta,de én válaszképp csak bólintottam és indultam is.Egy órát kerestük a lovakat de semmi.Hirtelen egy hangos kiáltást hallottam.Mikor magam mellé néztem Justin sehol….hátranéztem és…..
David szívélyesen megmutatta hogy meddig mehetünk el. Elég nagynak bizonyult a terep. Rögtön neki is estünk. Először csak lassan lépésbe mentünk.:
-Justin..ugye tudsz ügetni?
-Persze…. akarsz ügetni?-kérdezte majd rúgott bele óvatosan a ló oldalába jelezve hogy gyorsabb tempó kell. Én is utánoztam. Így mentünk tovább. Mikor felértünk az úgynevezett domb tetejére mindkettőnk szeme csillogni kezdett .A kiszabott határunkon kívül még volt egy kis járható föld s utána a végtelennek tűnő tenger csillogott természetes szépségében. Gyönyörű tengerkék színben pompázott és még csak egy icipici szemét sem volt benne. Annyira gyönyörű volt hogy egy könnycsepp tört ki nagy barna szememből ami nem jutott el az államig se mert Justin letörölte gyorsan.Ránéztem és lassan felé hajoltam hogy megcsókoljam.Hosszúra húzodott,de minden meghatódásomat felváltotta a tüzes szerelem.Utána leszálltunk a lovakról és odakötöttük őket egy fához.A határt megszegve mint a kisgyerek aki nem fér a bőrébe átmásztunk s lementünk a víz közelébe.Nem volt nagyon mélyen tehát belenyúltam és lepriccoltam Justint.Ő meg csak nézett utánam és ugyanezt tette ő is.Igy priccolódtunk de közben a lovak ki is mentek a fejünkből.Felmásztunk de mikor felértünk az addigi jókedvünk gyorsan elszállt.A lovak seholsem voltak.De a fa amihez kötöttük őket ott volt sértetlen.:
-Úristen,Justin a lovak….de hogyan hogyha az ág itt van?-fordultam kétségbeesetten Jusshoz.
-Nem tudom.Nincs ki ellopja őket tehát laza lehetett a csomó.Gzre keressük meg őket mielött baj lesz.-mondta,de én válaszképp csak bólintottam és indultam is.Egy órát kerestük a lovakat de semmi.Hirtelen egy hangos kiáltást hallottam.Mikor magam mellé néztem Justin sehol….hátranéztem és…..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése