23.rész
Annyira ideges lettem hogy azt se tudtam fiu vagyok vagy lány.Azt hittem megbolondulok.Hogy is lehettm ilyen hülyes hogy elhittem neki minden mesét.Mikor beértem a házba egy újabb cetli várt.Ezt nem széttéptem hanem egyenesn felgyujtottam.És akkorát visítottam.Ki kellett tombolnom magam valahogy.Akkora sírógörcs fogott el.De valahogy …..valahogy mégis csak a külsőm tudott haragudni Justinra.Abelsőm nem volt képes rá,mert szerelmes volt bele.Azoka nagy barna szemei.Meg a hangja.De nem érdekelt.Legyőzte a külsőm a belsőmet.És a szerelmet amit iránta éreztem elraktároztam késöbbre.Szép kis új élet.A legjobb barátnőm összeveszett velem és a legjobb barátom akiért mindent megtudtam volna tenni egy sztár akik egész eddig hazudott nekem.Ez nem igaz.Miért pont velem?Jjajj annyira ideges voltam.Jézusom.De csak akkor értem el a tetőfokot mikor csengetett valaki az ajtón.Tiszta szívemből remáltem hogy nem Justin az.De megint a fején találtam a szoget.Ő állt az ajtó elött egy nagy csokor virággal.Én meg nem szívesen fogadtattam:
-Te tényleg azt hiszed hogy ennyire megőrülők érted?Hogy egy nagy csokor rózsával le tudsz kenyerezni?Akkor azt kell mondajm neked nehéz a felfogásod….Mert ne felejtsd el hogy nem csak egyszerűen barátok voltunk hanem legjobb barátok…szinte testvérek…es csak azért mert a gyengébbik nemhez tartozok,ugye ahogy te mondanád,az még nem azt jelenti hogy mind olyan avgyok mint a többi…És most menny el…nem akarlak látni…-mondtam és csuktam be az ajtót elötte.Itt mi ketten befejeztük …örökre-Szögeztem le magamban de még hozzá fűztem azt is hogy ’’na jó nem örökre..egy időre…’’.Mert ez annyira sokkolt hogy egy hosszabb ideig biztos nem akarom látni.
El akartam felejteni őt.De ha jobban akartam volna mint bármit akkor se sikerült volna.Mindenhol csak ’’Los Angeles-ben a tinisztár Justin Bieber’’ meg minden újság címlapján ’’Justin Bieber az új tinisztár most Los Angelest hódítja meg’’.Azt hittem megbolondulok.Mindig csak rá tudtam gondolni…
Mikor hazafele mentem ürességet éreztem.Justin hiényom volt.A forró ölelés ,a baráti hangok,viccelődésünk….meg minde…..de nem tudtam volna a szemébe nézni….mert annyira még nem enyhültem meg hogy látni akarjam.Mikor hazaértem nem várt barátságos cetli sem virág.Éreztem hogy összeesek.Nagyon nehéz volt őt elfelejteni.Hisz ő a legjobb barátom.Vagyis már csak volt.Sajnos.
Mikor este lefeküdtem és alduni próbáltam….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése