22.rész
Megjelent valami....valami hirdetés...ez állt rajat.:Los Angelesben a híres tinisztár Jutin Bieber....Lányok ezrei visítoztak már érte Amerika összes részén....-Ez még nem is volt baj.De amikór a mellékelt képen akadtam meg azt hittem leesek a székről.”Ugye ez cask valami jó vicc”-gondoltam.A mellékelt képen Jason volt.Na ne....ez nem igaz.Azthittem vagyunk annyira jó barátok hogy méltat egy annyit elmondani nekem hogy egy sztár.S akkor hirtelen ősszeállt a kép.Hogy miért akadt meg mikor először mutatkozott be.Nem elfelejtette a nevét hanem más nevet mondott.És a barátja is azért akadt meg.Meg amikór a városba mentünk azért volt rajta sapka meg napszemüveg egész végig,és azért nem mentünk tömegbe.És azért utazott el mert koncertje volt.Hazug diszó.Ez nem igaz...s kezdem el sírni mint aki nem normális......
Másnap olyan voltam mint a szivacs.Egyszerűen nem voltam képes reagálni semmire....Csak Jason izéé Justin újabb meglepetésnek szánt levele.....Annyira ideges lettem mikor megláttam hogy anélkül hogy elolvastam volna apró darabokra tépltem.Úgy telt el a suli hogy meg se moccantam a helyemről és meg se mukkantam.Mikor kifelem mentem egyszerűen imádkoztam hogy ne jöjjön előmbe az a féreg.De nem jött be.Ott volt és mosolygós pofával várt.Mikor köszönt kitartotta a kezeit hogy megöleljen.De én ellöktem és elmentem mellette.Futott utánam és kiáltott:
-Hé mi a baj?Megbántottalak?Bal lábbal keltél fel?-mondta a végére már gúnyosan.
-Még te kérdezed?Te hazug disznó.Mikor mondtad először a neved már akkor tudtam hogy valami nincs rendben...elvégre az ember nem felejti el a saját nevét.Majd amikór a barátod is megakadt a nevednél...gondolom nem felejtitek el egymás nevét.Majd amikór egész városlátogatáson napszemüveg volt rajtad és sapka.’’A nagy tinisztár Los Angelesben’’igaz?Justin Bieber.Ez egy aljas húzás volt tőled.És az nem kifogás hogy azért nem mondtad el mert féltél hogy kikürtölöm az egész világnak mert azért annyira ismersz.Meg az se kifogás hogy féltél nehogy a nyakadba szökjek.Hát tudod mit...nem esett le az állam ettől.Nem szökök a nyakadba...nem vagyok a fanod....és mostmár a barátod sem.-Ordítottam majd egyenesen visibáltam neki az út kellős közepén.Elindultam hazafele amikor a kezét a vállamra tette és megállított de én elszabadítottam magam.Mondott valamit..gondolom azt hogy mennyira sajnálja meg minden.De valahogy az sem érdekelt volna ha fejre áll.Összeomlik az életem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése