2.rész
Még öt másodpercig csukva tartottam a szememet…de utána muszály volt kinyitnom…nemcsak azért mert féltem..hanem mert tudni akartam ..hogyha kinyitom a szemem akkor is látni fogom a homályos figurát?és ha nem…akor mikor ujra becsukom a szemem megint megjelenik?De közben válaszoltam Barbi kérdésére…persze hazudtam neki.
-Nem nem alszom,csak..csak..egyszrüen álmos vagyok…-hazudtam neki és csak dadogni tudtam….Hülyén nézett rám…..mintha nem is nagyon érdekelné…
Közben lassan mindenki megérkezett….Zsuzsi és Imola…meg a Márti…a fiuk is….De én csak bambán köszöntem vissza nekik…s mikor megkérdezték hogy mi a bajom….hazudtam nekik..aztmondtam hogy..egyszerüen álmos vagyok…
Megkezdődtek az órák…lassan ment a matek meg a kémia….mikor kicsengettek akkor a barátnőim ráncigáltak jobbra balra de nekem nem volt kedvem sehova menni..csak egy helybe maradni..lehetőleg csendben de ez nem sikerült …mert Barbi meg Zsuzsi veszekedtek…megint….és én végig halgattam….mert meg sem tudtam szólalni…egyszerüen …..nem tudtam semmire reagálni…kizártam a világot magam körül és csak arra tudtam godolni hogy mi történhet velem…
Utolsó órám az rajz volt….e leghátsó padba ültem…nem akartam központba lenni…sem felelni…..ugyhogy csak vártam hogy teljenek a percek…de nem akartak…egyre lasabban és lasabban….míg végül a hatalmas csendet megtörte egy hang..egy fura bársonyos hang….és csak ezt hajtogatta:Hamarosan eljövök,Hamarosan megismersz,Hamarosan elmúlik a hülye érzésed….Hamarosan…és az utolsó mondatot nem fejezte be aval a lágy hanggal amit használt addig,mert felemelte a hangját és ezt kiáltotta:VIGYÁZ!!!!......A tanárom bökdösött....:
-Berni…ébresztő….elaludtál….ha nem fekszel le időben akkor legalább ne az én órámon aludj!-mondta ellentmondás nem tűrően.....a többiek vihogtak...de engem nem érdekelt....csak ültem csendben..és igyekeztem nem elaludni újra....
Végre csengettek.....összepakoltam...és elindultam hazafelé....Zsuzsi mondott valamiket nekem magárol meg Daniról...tudniillik járnak...de az a világfájdalmas képű Dani csak kihasználja.....na mindegy...szoval mondott valamiket...de mikor látta hogy nincs kivel inkább úgy döntött nem fársztja magát és ballagott mellettem....majd elköszönt....Bután éreztem magam....mentem előre az úton mint aki azt se tudja hova megy....és akkor ......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése