15.rész
Jason volt az.Annyira megijesztett hogy ijedtemben elsápadtam.Kedves hangon köszöntött:
-Szia,látom nem felejtetted el az sms-t…
-Szia.nem tényleg nem de te viszont megijesztettél…
-Sajnálom…de tényleg…Na milesz?egész nap itt csücsülünk vagy indulunk?
-Dehát hova ?
-Emlékszel megigértem neked hogy körbevezetlek…..szívesen megtenném ha most van időd…
-Van persze…írok sms-t anyunak és akkor mehetünk is….
-Oké…
-Kész is vagyok,indulhatunk…..-mondtam 2 perc után
-Erre tessék hölgyem….-szólt illedelmesen…de engem elfogott a röhögés
-Ó igazán kedves,maga igazi Gentleman…-röhögtem el a végén..látszott rajta hogy ő is mingyárt elröhögi magát…
-Na most miért?Én csak kedves vagyok a gyengébbik nemhez-viccelt és villantott rám egy csibész mosolyt…
-A gyengébbik nemhez?Legalább én nem feltett lábakkal ulök és nézem a Formula egy-et vasárnaponként….-tettetett elképedséggel viccelődtem…
-Á szóval erröl van szó….-Hülyültünk tovább.Körbe vezetett a fél Los Angelesen…csodás volt….egyszerűen kimondhatatlanul jól éreztem vele magam…Megmutatta a kedvenc helyeit,néhány gyönyörű parkot.De fura módon sose mentünk túl nagy tömegbe és mindvégig kapucni meg napszemüveg volt rajta,holott nem is sütött a nap….furcsának találtam de elvégre nekem mindegy hiszen ….annyira kedves…meg jófej….De sajnos lassan későre járt….És bár nem akartam hazamenni kénytelen voltam szólni Jasonnak:
-Öhm Jason,ez nagyon szép volt és egyszerűen nagyon kedves vagy és hát annyira jól éreztem magam veled…..de sajnos az a helyzet hogy későre jár és anyu betegre aggódta magát eddig…ugyogy lassan mennünk kell-nem akartam de kimondtam…
-Jaj kincsem,igazán megértelek….persze hogy hazamegyünk-válaszolt..De a “Kincsem” szó meglepett,elvégre nem szokás ilyet mondani...csak abban az esetben ha valaki iránt érzünk valamit....na de ennek ellenére jó volt hallani tőle és úgytettem mintha nem hallottam volna.
Hazaértünk,és az ajtó fele indultam amikor megfogta a kezemet és egy nagy puszit csattantott el az arcomon.....felmelegedtem teljesen.....én meg viszonoztam,majd elköszöntünk egymástól.Bementem a házba és köszöntem anyunak.Anyu is köszönt majd kijelentette hogy ideje lefeküdni.Nem ellenkeztem....,ahogy felértem a szobámba máris elfogott az álmosság,beestem az ágyba ....és csak reggel ébredtem fel....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése