93.rész
Értetlen képet vágtam a hírtelen történtekre.Az arcát fürkésztem.Ugyanazt a vidám mosolyt véltem felfedezni.Gyorsan megöleltem és hosszú csókot nyomtam szájára.
-Akkor nem is tudom mi lenne.Te kis..te kis…kis…áh mindegy..szeretlek.-modtam neki és nem hagytam szóhoz jutni.
-Én is.De nem azt mondtad,hogy csak barátok?-kérdezte.
-Nem számít mit mondtam.Most ezt mondom.És ez az igazság.-mondtam neki és ölelgettem tovább.Felült az ágyon és az ágy szélére ültetett.A vállára hajtottam a fejem és öleltem tovább.Egyszer-egyszer e fülébe súgtam,hogy szeretem,addig míg már biztos voltam benne,hogy unja.De nem érdekelt.Egyszerre felálltam az ágyból de nem jártam sok sikerrel mert visszahúzott maga mellé:
-Mégis mit képzelsz hercegnőm hová mész?-kérdezte.
-Hát én már tudom,hogy jól vagy de a többiek nem.Jézus..Pattie.Ő még nem is tudja.-szörnyedtem el.
-Igaz.Fel kel hívnom.-mondta.
-Hadd ,majd én.-mondtam és tárcsáztam is.3csengetés után fel is vette én meg egy gombóccal a torkomban közöltem vele a történteket.Azdonnal lerakta és a korházba indult.15 perc sem tellet bele és máris berontott az ajtón Pattie.:
-Kisfiam.Istenem Justin.Mivan veled?Jólvagy?-kérdezte.
-Igen anya.Semmi bajom.És ezt Bernonek kell köszönni.Ő segített.Pattie azonnal odafutott hozzám és megölelt.
-Jajj köszönöm.Mivel hálálhatom meg?-örvendezett.
-Ezt nem kell meghálálni.Én ..ez aféle bocsánatkérés volt részmeről.-mondtam.De ebben a pillanatban megjelent valaki az ajtóban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése