73.Rész:Újra romokban...

73. rész

Azon kaptam magam hogy egy srác van mellettem:

   -Szia.Leülhetek melléd vagy foglalt?-kérdezte az ismeretlen alak.

   -Öhm..persze..gyere csak.-mosolyogtam vissza.

   -Nagyon szép ez az idő nemigaz?-kérdezte.

   -De igaz.Én is szeretem.-mondtam megint a hatalmas barna szemeit fürkészve.

   -Jajj neharagudj de neveletlen vagyok.Nick Jonas vagyok.-mondta derüsen.

   -Berni.Örülök.-mosolyogtam vissza.Persze akkor még nem is tudtam hogy ki is ő.Bár ott volt a szemem elött.Kellemes beszélgetést folytattunk.Vagy két órán keresztül beszélgettünk.Utána sajnos el kellett mennie.Se telefonszám se msn cím.Minden nélkül kilépett az életemből.Egy újabb esélyt vesztettem el az életem újrakezdéséhez.Azután még csak nem is hallottam róla.Közeledett a verseny napja.Az idegesség csak nőtt és nőtt én meg csak úgy sugároztam a belőlem áradó feszültséget.Már csak azért is mert pont én vagyok a főtáncos.Most mit tegyek?Jelentsek beteget?Azt nem lehet.Cserben hagynám a csapatomat és azt nem tehetem.Francba.Most mi legyen?

       Eljött az egyesek számára nagy nap.Az én számomra ez inkább az a nap aminél rosszabb nem is jöhet.Anyu kivitt a csapathoz ahol felszálltunk a buszra.Egy hatalmas emeletes busz volt amin ez a felirat volt hatalmasnagy betűkkel:Never say never!.Erről megint Justin jutott eszembe.Minden ami körülöttem van Justinra emlékeztet.Miért van ez?Azért mert még mindig szeretem csak magam elött is elrejtem a bennem dúló érzelmeket?Vagy mert a szívem fele nála maradt?A sírás kerülgetett.Ezért leghátra ültem.Ott senki nem ült.Egyszer egy boldog arc villant fel az emeleten és felém közeledett.Viky volt az.Neki mindig sikerült rendbehoznia az érzelmeim zavarát.Ezért reménykedtem hogy most is képes lesz.Hát mondhatjuk hogy sikerült neki.Egy-két pillanatig,mert csak ennyi időre voltam képes elfelejteni azt akiért mindent megtettem egyszer valamikór régen.Hosszú volt az út szerencsémre.Így volt időm elgondolkozni,hogy összeszedjem a gondolataim.Már mindenki valahol messze járt képzeletben mikór én még a földhöz láncolva a multamon filóztam.Mikór sikerült elaludni rögtön azt kívántam bár ne sikerült volna...