91.rész
Az orvos bámult rám mint aki még nem látott embert és válaszolt:
-Nem halt meg.De nagyon válságos az állapota.Egy pillanaton múlik minden.És ha nincs türelme kisaszony akkor ...-mondta hidegen.
-Istenem..köszönöm..istenem..-mondtam és térdre estem majd a fejem az ölembe hajtottam és sírni kezdtem.Nagy nehezen felültem a székre és megpróbáltam megnyugodni.Pont jókor,mert anyu jelent meg.Gyorsan leült mellém:
-Na mivan vele?-kérdezte idegesen.
-Elé..elég válságos az állapota..és..és..és...csak egy pi..pil..pillanaton múlik min..minden..-motyogtam mert újra sírógörcsöt kaptam.Nem bírtam megállni.Anyu nyugtatott órákon keresztül.Majd mikór olyan este 9 fele volt az idő megkérdezte,mert remélte hogy nem kezdek neki oedibálni:
-Berni.Biztos megéri ennyit szenvedned érte?Biztos tudod hogy ő az aki igazán szeret?Mert eddig csak baj volt vele.-mondta csendesen amitől én lángra kaptam.
-Mi?Hogy kérdezhetsz ilyet?Szerinted ha nem szamítana nekem akkor megtenném ezt?Hát nem.Ezt nem hiszem el.Legközelebb meg aval jösz,hogy szakítsak vele.Hát nem fogok..-őrjöngtem.Anyám megint mondani akart valamit de szerencsére kilépett egy orvos a Justin terméből:
-Egy személy bejöhet hozzá.-mondta majd eltűnt a folyósó sötétjében.Gyorsan felálltam és bementem a terembe.Csendben becsuktam az ajtót magam után.Halk léptekkel az ágya melleti széknél termettem és egy mozgásból leültem.A könnyeim megint kifakadtak és csepegni kezdtek az arcomról.Közelebb húztam a széket az ágyához és megfogtam élettelennek tűnő kezét:
-Nem hagyhatsz itt.Hallod?Nem teheted ezt meg velem..-suttogtam egyedül a hatalmas terembe.Vártam a választ.De nem történt semmi.Hangosabban kezdtem sírni picit.És elaludtam,mert mára ez sok volt nekem.Hirtelen valami zajra ébredtem.Hirtelen nem tudtam mi az.Gyorsan Jussy ágya fele néztem de mindent rendben láttam.Csak utána vettem észre,hogy valaki az ajtó kilincsét szorongatja a folyósón..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése