2010. november 6., szombat

71.Rész:Most mi legyen?


71.rész




Mikór Viky a mutatóujjával mutatott hátra.Hátrafordultam,de jobb lett volna ha nem teszem.Justin állt a hátam mögött.Visszafordultam és elindultam kifele Vikyvel.Justin utánunk futott és megállított de nem érdekelt.Utánam kiabált még valamit de az sem érdekelt.Mikór már odaértünk ahol találkoztunk Viky sajnos haza kellett menjen.Puszival búcsúztunk egymástól és ketten kétfelé indultunk haza.Éppen naplemente volt és rózsaszín volt az ég.A rózsaszín égre a felhők egy szivet rajzoltak ami annyira szép volt.Majd kettőbe törték a szivet.Mintha az ég is a hangulatomra játszana.Gyorsan hazlépkedtem és felmentem a szobámba.Bekapcsoltam a laptopomat és felmentem msn-re.Fentvolt Viky.Beszélgetni kezdtünk mikór egy újabb üzenetet kaptam Justintól:’Aki szerelmes volt, olyan szerelmes, mint én, az nem mondhatja magáról, hogy hiába élt. Mindent elvett tőlem az élet, de az emlékeim az enyémek.’’.Én meg már annyira zaklatott voltam hogy egyenesen kikapcsoltam a laptopot és elmentem otthonról.Csak céltalanul bolyongtam az úton.Majd mikór réjöttem hogy sok értelme nincs és hogy cask veszélybe sodrom magamat hazafele indultam.Mire hazaértem anyu is otthon volt:
   -Szia Berni.Te meg hol voltál?-kérdezte dühösen.
   -Szia.Sétálni.-mondtam és indultam a szobámba.Evel be is fejeztük a társaégást.Újra bekapcsoltam a laptopomat és felmentem msn-re.Viky volt fenn és Dóriék.Beszélgetni kezdtem velük.Közösbe is mentünk.De  én úgy 10 óra fele kiléptem és lefeküdtem aludni.Másnap esős idő volt.Nem mentem sehova cask otthon ültem és néztem a falakat.Úgy 9 óra fele jött a postás.Nagyon meglepett.Elvettem tőle egy borítékot amit nekem címeztek.Nem akartam kibontani mert tudtam kitől van.Órákon keresztül bámultam a borítékot. Mikór rávettem magam hogy felnyitom akkor vissza is fogtam magam.Ölt meg a kiváncsiság,bár tudtam hogy evel csak fájdalmat okozok magamnak.Senkinek nem szabad látnia mennyire össze vagyok törve.De főleg nem Justin.Szándékosan csinája ezt,mert tudja hogy szeretem.Még mindig.Csak magamnak nem vallom ezt be.Nagy nehezen 4 óra gondolkodás után feláldoztam magam a levélnek és felbontottam...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése