88.rész
Reggel 8-kor a telefonom hívást jelzett.Felvettem és az adzőm kiabáló hangját vártam.De cserébe Justin lágy hanját véltem hallani a telefonon keresztül:
-Igen…-szóltam bele kábán.
-Szia.-hangzott a fresh hang vissza.
-Mi a baj?-kérdeztem valamivel kijózanodottabban.
-Hát tudod…ma van a koncert és be kellene jönnöd valami kupaktanácsszerüségre.-mondta.
-Istenem.Mikór érem meg hogy aludhassak.Na mindegy.10 perc és jövök.-mondtam és leraktam a telefont.Visszaesett a fejem a párnába és éreztem hogy visszarepülök az álomvilágomba.De ezt megzavarta mégegy hülye telefonhívás:
-Nehogy visszaaludj.-mondta Justin mikór előző hivását megismételte 2 perc múlva.
-Jóó..-mondtam és megint leraktam.Feladtam az ’’elalvás’’ hadmüvelettel és kikeltem az ágyamból.Felkaptam egy piros farmert meg egy fehér toppot amelyiket egy Monday szó kivolt húzva pirossal.Egy fehér Converse cipőt vettem és leballagtam a lépcsőn.Anyu már elment szerencsére.Gyorsan kaptam elő egy papírt és ceruzát majd vázlatoltam anyának hogy hol leszek.Gyorsan visszafutottam az emeletre és a mosdót uraltam.Sminket kentem az arcomra és megfésülködtem.Gyorsan kirohantam a fürőből és letrappoltam a lépcsőn.Magamhoz kaptam a táskám mikór észrevettem,hogy a kulcsom sehol nincs.Kerestem mindenhol de nem találtam.Végül már feladtam mikór a földön véltem megpillantani.Gyorsan felkaptam onnan és kiléptem az ajtón.Bezártam seperc alatt és az utca fele vettem az irányt.De egy hatalmas fekete kocsi állt a kapu elött.Egy Range Rover.Az ablakok sőtétek voltak.Hírtelen lehúzódott az anyósülés felöli ablak és Justin babaarcát pillantottam meg:
-Szia.Na elvihetlek?-kérdezte vidáman.
-Igen.-mondtam meglepve.Beültem a nagy fekete autóba:
-Justin..én mikór azt mondtam,hogy barátok vagyunk nem arra gondoltam hogy járunk..-mondtam neki.
-Én sem.De ez most hogy jön ide?-kérdezte.
-Hát tudod éz hogy hazahozol meg elviszel helyekre.Ez általában szerelemhez vezet.És tudod az az igazság,hogy nekem most ez nem fog menni.Persze nem arra értem hogy ne tartsuk a kapcsolatot.-fakadtam ki.
-Értem én.Hát bocsi.Én télleg nem..-mondta de közbevágtam aval hogy az ujjamat a szájára tapasztottam.
-Köszönöm hogy megértesz.De evel nem arra akartam utalni hogy soha többet…-mondtam de ezúttal Justin vágott félbe aval hogy csöndre intett majd arcon puszilt.Én bólintottam erre ő pedig a kormány fele fordult és beindította a kocsit.Fura volt azt a csöppnyi gyereket akinek babarca és baba bőre van egy hatalmas vasdoboz volánj mögött látni.Lassan be kell látnom,hogy Justin már nem olyan,mint mikór megismertem.Sokkal érettebb és vadabb.De hiszen ez nem befolyásolhatja a kapcsolatunkat.Mire belépkedtünk a terembe egy nagy kupaktanács volt összeülve.Mikór belépünk az ajtón minden szempár rajtunk akadt.Leültünk és kiváncsian kérdeztem meg mi a tlma.Mikór valahogy közölték azthittem azonnal kifutok a világból..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése