2010. november 8., hétfő

75.Rész:Versenyfutás önmagammal...


75.rész







Reménykedtem hogy Justin nem pont középen fog ülni.De asszem a szerencsém az nem kedvezett nekem.Pontosan középen üllt.Én meg pont vele szemben álltam a színpad peremén.A kék rappersapi szerencsére eltakarta az arckifejezésemet.Le volt hajtva a fejem szerencsére.A fényben megvillant egy fél szív medál a nyakában.Az aminek az egyik fele most is a nyakamban van.El is felejtettem.Közben széles mosolyt villantott és a szemeit a nyakamban lógó szintén félszív medálra szegezte.Ez nemigaz!Most biztos azt hiszi még mindig szeretem.Hát ez így is van.Csak neki nem szabad tudnia.Éppen egy könnycsepp kéreczkedett ki mikór hatalmasnagy szerencsémre megszólalt a zene.Én a koreográfia szerint hátráltam és folytattuk a táncot.Többet nem kellet előre mennem.Az izgulás és a sírógörcs mindvégig kísért.Nem mutattam ki bár már majdnem kitört belőlem.Tökéletesen végigcsináltuk.Egy hibát sem vétettünk.Mindenkiből sugárzott a boldogság.Csak egy emberen látszott a kudarc.A csalódottság.A megbántottság.Azon aki már rég feladta,és egy örök vesztes maradt.Ez az ember én voltam.Belőlem áradt szát a terem minden sarkába a keserűség.
          A feszültséget csak az fokozta bennem mikór Justinra került a sór hogy kritizáljon:
  -Csodás volt.Ennyit tudok mondani.Számomra ez amit láttam szavakkal nem mondható el.-mondta.A könnyek megindultak a szememből.Elindultunk a színpad háta mögé.A színpad háta mögött várt ránk a műsorvezető.Engem akart faggatni elsőnek de én szótlanul elmentem mellette.A mi öltözőnkben levő zárkóztam be.Zokogtam.Kitört belőlem mindaz amt Justin tekintetéből véltem kivenni.Negyed óra után Viky aggódó hangját hallottam.Bekopogott a wc-be.:
   -Detty ottvagy?-kérdezte és dörömbölt az ajtón.
   -Hagyj egyedül kérlek.-mondtam neki.
   -Detty légyszives.Gyere mert most hirdetik ki a továbbjutókat.-mondta viszonylag feldobva de a hangjában rejtőzött némi keserűség is:
    -Nem érdekel.Menjetek nélkülem.-mondtam sírós hangon.
    -Azt már nem.Ha tovább megyünk akkor az legfőképp a te érdemed.Ha már ennyit küzdöttünk akkor most ne add fel.És különben is.Ha te nem mész én sem.-jelentette ki makacsul.Elgondolkoztam ezen.Ha most feladom...vesztes leszek.De ha arős leszek és továbbmegyek..akkor szembesülök aval amire mindigis vágytam.Bár ezért sok harcot vívtam.Nem érdekel.Most vagy soha!!!!:
   -Igazad van.Nem adom fel.Gyerünk..-mondtam és kirohantam a fürdőből.Letöröltem a kisírt szemeimet és gyorsan kisminkeltem egy picit,hogy ne látszodjon.Megfogtam Viky kezét és mentünk ki a csapathoz.Velem az élen bevonultunk a színpadra...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése