101.Rész:Szerencsétlenség

101.rész






Én csak fájdalmas pillantást vetettem vissza neki:
-Mi történt?-kérdezte aggüdva.
-Nem tusom.De mikor letettél azthiszem félreléptem és kiment a bokám.-mondtam keservesen,közben a bokámat simogatva.
-Uristen.Idehívom Daniel(ejtsd:Deniel)-t.Ő majd megnézi a bokádat.-mondta és elfutott mellőlem.Pár perc mulva egy magas,barnahajú pasassal jött vissza:
-Szia.Daniel vagyok.Mutasd a bokád.-montda és a lábamra mutatott.
-Szia.Detti.-mondtam és mutattam neki a bokámat siralmasan.Gyengén megfogta és megvizsgálta.Majd alaposabb megfigyelés után:
-Hát nem tört el az biztos.De kiment a bokás és azt pár napig kell ápolni.El kellene mennetek a korházba.-mondta és Justinra nézett.Justin pillantása köztem és Daniel közt cikázott.Majd bólintott egyet:
-Gyere.-mondta hidegen.
-Mégis hová?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Elviszlek a korházba.-mondta és felvett az ölébe:
-Tegyél le.-mondtam neki.
-Minek.Azthittem nem tudsz járni.-vetette oda nekem.
-Nem is.De az is elég ha megfogsz.-mondtam neki.
-Oké.-mondta és letett.Megfogott és így haladtunk tovább a kocsiig.Beültünk és Justin a korház fele hajtott.Percek alatt voltunk a korhéz elött.Kiszálltunk és Justin megint megfogott.Beléptünk a hatalmas épületbe és Justin egy orvost keresett.Gyorsan ment minden.Bevittek egy röntgen terembe és megcsinálták a vizsgálatokat.Az eredményt pár perc mula kik

100.Rész:A koncert balszerencséje..

100.rész




Anyu lassan kissé dühös pillantást kezdett vetni felém:
-Minek kellet ilyen gyorsan hazajönnöm?-kérdetem meg.
-Neked is szia.És különben nem akartál elmondani nekem valamit?-kérdezte.
-Nem.Kellene?-kérdeztem és néztem rá kérdőn.
-Biztos?-kérdezte.
-Asszem..-mondtam neki és sarkon fordultam mire kibökte a lényeget.
-Esetleg nem kellet volna megkérdezned,hogy megengedem-e hogy Justinnal Overboardot énekelj?-kérdezte csípősen.Úristen.Teljesen kiment a fejemből.Basszus ez nemigaz…:
-Basszus.Kiment a fejemből.Ugye engeded?Ez fontos lenne nekem is meg Justinnak is.-mondtam neki kérlelőn.
-Ha megigéred,hogy legközelebb nem felejtesz el szólni nekem.Esetleg..-mondta.
-Köszi..-mondtam neki és megöleltem.Hamar a szobám felé rohantam és a szekrényemet kifosztottam.Rengeteg ruha közül kellet választanom.Míg végül egy fehér térdik érő cicanacira és egy kék ruhágykára esett a választásom.Ezeket egy fehér magassarkúval társítottam.Kikészítettem őket majd lefele tartottam a lépcsőn mikór a telefonom megszólalt,ezért vissza kellet mennem a szobámba.Justin volt az:
-Szia.Van egy kis bibi.-mondta és hallotam ahogy a szájába harap.
-És mi az?-mondtam neki.
-Usher bejelentette,hogy egy óra mulva lesz az a koncert amin te is kéne énekelj,meg tudod táncolj is.-mondta.
-Erre megvan a megoldás.Fél óra és nálad vagyok.-mondtam neki
-Okés.Szia.-monda és letette.Én megint a szekrénynek estem és kikerestem a táncos cuccaimat is.Gyorsan lefutottam anyuhoz és közöltem vele a dolgokat.Anyu percek alatt összeszedte magát és elvitt Justinhoz.Gyorsan becsengettem hozzájuk és Justin nyitott ajtót:
-Szia.-mondta és mekcsókolt.
-Szia.-mondtam én is.Gyorsan Justin kocsia fele mentünk és beraktuk a cuccokat.Pillanatok alatt a koncert színhelyén tere,tünk.Gyorsan az öltöző fele baktattunk,ahol a csapattársaim voltak.Gyorsan átvettem én is a ruháimat és harcra készen álltam.Nemsokára jelenés volt.Minden szám percek alatt elszállt.Amit kissé bántam.És végül az Overboard maradt.Hamar átvettem a másik ruhámat és egy mikrofont kaptam a kezembe.Kimentünk a színpadra és vártuk,hogy kezdődjön meg.Majd elkezdődött.Én kezdetm.Furán meglepődtem.Egész türhető hangom volt.A végén Justin felemelt ami váratlanul ért.De ahogy letett rosszul léptem és elkezdett fájni a lábam.Justin nem vette észre és megcsókolt a színpad kellős közepén.Ezt a közönséég egy nagy kiáltással jelezte.Nem tudom hol volt az esze Justinnak.Majd elindultunk befele a színpadról.De én sántítottam.Justin észrevette megfogott…Mikór beértünk Justin kérdőn nézett rám..

99.Rész

99.rész






Ekkor újabb villogások történtek a hátunk mögött.Hátranéztünk és egy egész sereg paparazzó rohant le minket.Mi felálltunk és Pattie fele szaladtunk.De ebben a pillanatban egy kocsi állt elénk.Pattie kocsia volt az.Gyorsan beszálltunk és a főút fele hajtottunk.Pillanatok alatt több méterre voltunk a tisztástól.Közben 2 nagy fekete duba üldőzőbe vett minket.Pattie észrevette őket és profi módon hírtelen átkanyarodott a másik irányba haladó sávra.Pontosan nem tudtam merre kell hazamenni így inkább csendben ültem hátul.Pattie hirtelen visszatérta másik sávra de nem a főúton ment hanem egy mellékutcán.Mire észrevettük már otthon voltunk a garázsba.Pillanatok alatt a házba mentünk és lehúztunk minden redőnyt.Justin szobájába húzódtunk meg.Bekapcsoltuk a tv-t.Semmi érdekes nem ment benne.Csak kapcsolgattuk az adókat...de semmi érdekes nem ment.Hirtelen megszólalt a telefonom.Anyu volt az:
-Haló-szóltam bele.
-Szia kicsim.Haza kellene jönnöd.-mondta anyu.
-ÖöÖöÖ..oké-mondtam.
-Siess várlak haza.Puszi.-mondta és le is tette.Justin kérdő pillantást vetett rám:
-Ki volt az?-kérdezte.
-Anya.És kijelentette,hogy haza kell mennem.-mondtam neki.
-Rendben.Gyere hazaviszlek.-mondta és kelt is fel az ágyról.
-Felejtsd el.Nem akarok újabb paparazzó képeket.-mondtam neki és visszahúztam az ágyra.
-Ha ezen múlik..-mondta és megint felállt.
-De Justin.....-mondam naki.
-Semmi de..gyere.-mondta.Én inkább nem ellenkeztem tovább.Felálltam én is az ágyból.majd követtem Justin a garázs fele ahol a fekete Range Rover állt.Justin beült a volán mögé én meg mellette kuksoltam.Justin beindította az autót és hazavitt.Miután kiszálltam a kocsiból Justin szempillantás alatt eltűnt.Én bementem a házba és anyát kerestem.A nappaliba volt és várt rám.Elindultam felé,hogy megkérdezzem minek kellett hazasietnem..

98.Rész:Édes hármas..vagy mégse...!!!

98.rész






Beültünk Pattie kocsijába és elindultunk.Talán 1-2 órás lehetett az út.De nekünk fel sem tűnt,mert annyira jól szórakoztunk.Mikór odaértünk egyszerűen lenyűgöző látvány volt.Hatalmas zöld terep és egy kis kék tó is volt ott.És ami a legjobb benne..sehol egy paparzzó.Leterítettük a lepedőt vagy mit,amin ültünk és előkerestük a frizbit.Én levettem a ruháimat és csak a fürdőruha maradt rajta.Justin követte a példámat:
-Mond meg őszintén miert nem így jársz te mindenhova?-kérdezte nevetve.
-Talán mert csak a tied vagyok.És nem másé..-mondtam és nevetni kezdtem én is.Justin felkapott az ölébe és úgy tett mintha le akarna ejteni.Erre én hatalmasat sikítottam.Justin reakciója az volt hogy a kezét a számra tette,majd gyorsan elhúzta onnan és megcsókolt.Miután ennek vége szakadt letett a földre és a tó közelébe mentünk a frizbivel.Játszani kezdtünk.Élveztük ezt az egészet.Egyszer véletlenül Justin túl nagyot dobott és a szél egyenesen a tó fele sodorta el:
-Hadd megyek én.-mondtam neki.Ő erre csak bólogatott.Én a víz fele futottam.Beszöktem a vízbe és úszni kezdtem a frizbi fele.Közben észrevettem hogy Justin is a víz fele hajt.Megfogtam a frizbit és megfordultam de Justin nem volt sehol.Kifele lépkedtem és egyszerre felemelkedtem.Justin alulról alám jött és én a nyakába landoltam.De nem sokat bírtam ott,mert vizesek voltunk és lecsúsztam róla.Mikór feljöttem óvatosan fejbecsaptam Justint a frizbivel.Egy ideig a vízbe játszottunk a frizbivel,ami igen viccesnek bizonyult.Már csak azért is mert mindketten megcsúsztunk és leestünk.Mikór feljöttünk a felszínre a frzibit kerestük.De az nem volt sehol.Majd Justin észrevette,hogy a szél kisodorta a partra:
-Ottvan..-mondta és mutatott a part fele.
-Nemtudom te hogy vagyvele,de én már unom.Csináljunk valami mást.-mondtam neki és nevettem.
-Mondjuk ehez mit szólsz?-kérdezte és közeledett felém.Hirtelen lenyomott a víz alá.Szerecsére nagy levegőt vettem.Gondoltam megviccelem Justint,mert észrevettem hogy keres.1 méterrel arébb úsztam észrevétlenül majd feljöttem a felszínre:
-Csak nem engem keresel?-mondtam neki és elnevettem magam a kétségbeesett arcán.
-Deigen.-mondta és közeledett felém.Majd hirtelen melletm termett de elgáncsolt én meg elmerültem.De mivel most nem vettem elég levegőt fel is jöttem a felszínre.Megöleltem Justint és megcsókoltam.Kilépkedtünk a partra.Kicsit mgeszárítkoztunk majd ettünk valamit.Az evést befejezvén visszasétáltunk a tó mellé és beszélgetni kezdtünk:
-Detti.Csak ..csak …azt szeretném mondani…hogy…annyira hülye voltam..tudod amikór…De ugye meg tudsz bocsájtani nekem?-kérdezte.
-Justin.Ne a multon rágd magad..Ami a bocsánatot illeti azt már rég megtettem és ha tudni akarod sosem haragudtam rád igazából.És van még valami.Szeretnék köszönetet mondani neked.-mondtam
-Mégis miért?Mert megcsaltalak Jasmineal?-nézett rám hülyén.
-Nem.Ugye emlékszel mikór meg akartalak puszilni de te elfordítottad a fejed és csók lett belőle?Akkor ébresztettél rá,hogy mennyire is szeretlek.-mondtam neki és megöleltem és megcsókoltam.Közben halk léptekel hallottam a hátunk mögött de a szélre fogtam.Hirtelen nagy villogás tört ki a hátunk mögül,majd egy ördögi kacaj hangzott el.Ez csak egyet jelenthet.Paparazzó.Szerencsére Justin gyorsan reagált és a férfi után futott.Utolérte és elvette tőle a képet meg a fényképező memóriáját is.A pasas engedelmesen átadta neki.Justin visszalépkedett hozzám és ezeket a vízbe dobta..Visszaült mellém de ekkor…

97.Rész:Jóhír..

97.rész






Egy nagy kutya visítást hallottunk.Rögtön kiszöktünk az ágyból és a földszint fele lépcsőztünk.Pattie állt a konyhában Justin kiskutyája mellett.Közben rájöttünk hogy azért visított a kutya mert Pattie rálépett a lábára.Pattie felemelte a kezét bocsánatkérően.Justin odament a kutyához ls felvette az ölébe.Visszamentünk a szobába és az ágyra vetettük magunkat a kutyával együtt.Közben a kutya az arcomat kezdte nyalni és Justin elkapta onnan de nem járt sikerrel mert a kutya szájba rugta.Inkább feladtuk az alvást és kikeltünk az ágyból.Gyorsan átöltöztünk és egyenként a fürdőszobát rohantuk le.Ezek után lementünk a lépcsőn és Pattiet láttuk a konyhában kávézgatni.Köszöntünk neki és egy pohár vizet ittam meg.Majd egy gyors gófrit ettünk meg amit azthiszem nezvezhettünk reggelinek.Majd a nappali foteljeiben ütöttük el az időt.A nagy nyugodt pillanatot két látogató törte meg.Pattie az ajtóhoz sietett és kinyitotta.Két viziló rendőr állt ott.Kezükben valami papír amit látszólag nekünk hoztak:
-Jónapot.Itt vannak az eredmények.-mondta az egyik.
-Jónapot.Milyen eredmények?-kérdezte Pattie.
-Hát a baleset után vett vizeletminta..-mondta a rendőr.
-Ja.És...mik az eredmények?-kérdezte Patte.
-A hibás a másik soför volt.-mondták majd szó nélkül távoztak.Nagt kő esett le a szívemről és szerintem nemcsak én voltam evel így.Gyorsan Justinhoz futottam és megöleltem majd megcsókoltam:
-Ezt meg kell ünnepelnünk egy családi piknikkel.-mondta Pattie feldobva.
-Na ne-.mondta Justin.
-Miért?Szerintem nem is rossz ötlet.-érveltem Pattie ötlete mellett.
-Jolvan na.-mondta Juss és megadta magát.Összepakoltunk néhány szükséges cucoot és finom kaját majd elindultunk egy olyan helyre ahol senki nem találhat ránk..

96.Rész:Buli..

96.rész





Ryant véltük felfedezni a látogatónk személyében.Szerencsére nem vett észre semmit:
-Hé haver.-Ment oda Justin Rayhoz
-Sziasztok-monda ő is.
-Szia-mondam halkan.Bejött ő is a szobába és Justinnal elkezdtek beszélgetni.Justin ekőzben szorosan ölelt magához.Tök jol elvoltunk.Justin meghívta Rayt,hogy ő is aludjon itt.Nem ellenkezett.Éjjeli 3 óra fele benyitott Pattie és kijelentette,hogy lefekvés ideje.Mi megvetettük az ágyat és Raynak biztosítottunk egy matracot.Miután látszólag Pattie lefeküdt újra vihogni kezdtünk bár halkabban.Elmondunk minden féle hülye viccet s a végén még a lapitós viccen is röhögtünk,ami egyébként egy favicc.Már lassan padlók voltunk és aludni próbáltunk.Mikór nagy nehezen elhelyezkedtem,motoszkálást hallotam.Gondoltam hogy Ray és Juss mesterkednek valamiben.De inkább nem figyeltem.Egyszerre rámvetették magukat és irgalmatlan csikizésbe kezdtek.Rögtön kiszöktem az ágyból.Ezek meg csak nevetni tudtak.:
-Na várjatok csak.-mondtam halkan remélve hogy ők nem hallották.Fogtam magam és neki estem a két srácnak.Halálra csiklintottuk egymást.Végül ők nyertek.De hisz 2 1 ellen volt.Normális is hogy nyertek.Majd mikór véglegesen lefeküdtünk Justin karjaiba aludtam el megint,mint akkor régen.Hamar sikerült álomba merülni.
Reggel arra ébredtem,hogy a nap vakító sugara a szemembe süt.Justin még mindig a karjaiba szorított.Nem is próbáltam kiszabadítani magam,hisz féltem hogy felébred.De a következő pillanatban mindhárman akaratunk ellenére felkeltünk...

95. Rész:Mint régen...

95.rész






Visszafutottam hozzá és megöleltem:
-Na mit mondtak?-kérdezte.
-Hát hogy igen.-mondtam neki.
-Ez tök jó.-monda majd szorosan magához ölelt.Anyu éppen menni készült így lefutottam hozzá és elbúcsuztam tőle.Majd mikór elment visszafutottam Justinhoz aki egy halom dvd közepén ült és keresett közöttük valamit:
-Ez meg mi?-kérdeztem.
-Van egy film amit meg akarok nézni veled ma este de nem kapom.Segitenél?-kérdezte boci szemekkel.
-Persze.-mondtam majd leültem mellé és lassan kerestem a cédét.Negyed óra keresés után jöttem cask rá,hogy azt se tudom mit keresek.
-Te Justin.Egyáltalán mit is kel keressek?-kérdeztem röhögve.
-Scary Moovie..-nevetett vissza.Megint válogatni kezdem a dvd-ket.Majd hirtelen a kezembe akadt.Boldogan mutattam fel:
-Itvvan.Megvan.-mosolyogtam.
-Király.-monda.Én felálltam és elkezdetm összeszedni a dvd kupacot.Justin is segített majd egy hatalmas dobozba raktuk őket amin nagy felorattal ez volt JBibs.:
-Nem tudtam,hogy így is szoktak hívni.-mondtam.
-Hát Ryan adta ezt a nevet nekem.-mosolygot majd eltüntette a dobozt a szekrényben.Felültünk az ágyra és Justin betette a dvd-t.Eszünkbe jutott,hogy nasit kéne hozni.Gyorsan lefutottunk Pattiehez és chipset meg üdítőt kértünk tőle.Gyorsan felrohantunk a nasival a szobába és elhelyezkedtünk.A film alatt szakdtunk a röhögéstől.Egyszerűen nem bírtuk már.Justin átölelt és szorosan fogott magához.Én meg viszonoztam.Jó volt újra érezni a szerelmét.Ekkor a szája fele hajoltam és megcsókoltam.Ez volt az ‘’első’’ csókunk újra együtt kettesben.De ezt gyorsan abba kellet hagyni,mert valaki benyitott az ajtón…

Kis szórakozás..

Szöszit megállítja a rendőr:
-Kérem a nevét hölgyem-mondja a rendőr.
-De akkor engem hogy fognak hívni?-kérdi a szöszi

94.Rész:Újra szabadon...

94.rész

Anyu volt az és látszólag rám várt.Míg Pattie Justint folytogatta és anyuhoz mentem:

  -Na rajta kezd csak el.Vágd a fejemhez amit akarsz.-mondtam neki hirtelen.

  -Én sajnálom.Nem hittem,hogy ennyire szereted.Kérlek kicsim.-mondta kérlelőn amire megenyhült a szivem ,hisz mégiscsak az anyám.Megöleltem és evel befejeződött a durcapartynk.Gyorsan visszamentem Justinhoz és ölelgetni kezdtem.Mikór éppen felöltözött,mert kiengedték két egyenruhás viziló jelent meg az ajtóban.Egy szőke rendőrnő és egy barnahajú bamba pasas:

  -Jónapo.Bieber és Berni személyeket keressük.-mondtak a vizilovak együtt.Mi feltettük a kezünket jelezvén,hogy mi vagyunk a keresett személyek.:

   -Helyes.A többieket kérem kifáradni.-mondták.Erre Pattie és anyám kivonult a szobából és becsukódot az ajtó:

   -Szóval.Kezdjük az elején.Pontosan mi volt az ütközés oka?-kérdezte a nő.

   -Hát a barátnőmtől búcsúztam el.És eljöttem mire azon kaptam magam,hogy a másik kocsi belémjön és onnan nem emlékszem semmire.-mondta Justin.

   -Oké.Pontosan mit látott kisasszon?-fordult felém a viziló.

   -Én hallotam egy nagy durranás.kifutottam és a két autót láttam csak totálkárosan.-vallotam be.Még feltettek néhány kérdést és utána vizeletmintát is vettek Jussytól.Mikór elhagyták a termet Pattie jelent meg a szobába és a történtekről kérdezett.Elmondtuk neki majd végül elindultunk hazafele:

   -Ápropó.Justin Drew Bieber.1 hónapig nincs kocsi.-jelentette ki Pattie.

   -De a nya..-nyafizott Justin de Pattie rávehetetlen volt.Beültünk a kocsiba és elmentünk Justinékhoz.Mi ketten felvonultunk Justin szobájába:

   -Mit csináljunk?-kérdezte Jussy.

   -Nem tudom.-mondtam.

   -Berni.Mi lenne ha ma este velem maradnál?

   -Hát anyu ha engedi meg Pattie is akkor felőlem rendben.

   -Oké.Szerintem anyu engedi már csak a tied kérdéses.-monta én erre lementem anyuhoz és válaszra bírtam.Szerencsére megengedte.Visszafutottam

93.Rész:Remény visszanyerése...

93.rész

Értetlen képet vágtam a hírtelen történtekre.Az arcát fürkésztem.Ugyanazt a vidám mosolyt véltem felfedezni.Gyorsan megöleltem és hosszú csókot nyomtam szájára.

  -Akkor nem is tudom mi lenne.Te kis..te kis…kis…áh mindegy..szeretlek.-modtam neki és nem hagytam szóhoz jutni.

   -Én is.De nem azt mondtad,hogy csak barátok?-kérdezte.

   -Nem számít mit mondtam.Most ezt mondom.És ez az igazság.-mondtam neki és ölelgettem tovább.Felült az ágyon és az ágy szélére ültetett.A vállára hajtottam a fejem és öleltem tovább.Egyszer-egyszer e fülébe súgtam,hogy szeretem,addig míg már biztos voltam benne,hogy unja.De nem érdekelt.Egyszerre felálltam az ágyból de nem jártam sok sikerrel mert visszahúzott maga mellé:

   -Mégis mit képzelsz hercegnőm hová mész?-kérdezte.

   -Hát én már tudom,hogy jól vagy de a többiek nem.Jézus..Pattie.Ő még nem is tudja.-szörnyedtem el.

    -Igaz.Fel kel hívnom.-mondta.

    -Hadd ,majd én.-mondtam és tárcsáztam is.3csengetés után fel is vette én meg egy gombóccal a torkomban közöltem vele a történteket.Azdonnal lerakta és a korházba indult.15 perc sem tellet bele és máris berontott az ajtón Pattie.:

    -Kisfiam.Istenem Justin.Mivan veled?Jólvagy?-kérdezte.

    -Igen anya.Semmi bajom.És ezt Bernonek kell köszönni.Ő segített.Pattie azonnal odafutott hozzám és megölelt.

    -Jajj köszönöm.Mivel hálálhatom meg?-örvendezett.

    -Ezt nem kell meghálálni.Én ..ez aféle bocsánatkérés volt részmeről.-mondtam.De ebben a pillanatban megjelent valaki az ajtóban

92.Rész:Látogatók és belátás...

92.rész

Az ajtó nem nyílt ki csak a kilincs mozgott fel és le.Mikór elhatároztam,hogy kimegyek megnézem ki a fene az benyitott.Chris és Ryan volt:

  -Sziasztok.-suttogtam.

  -Szia.-hallatszott a fiúk halk válasza.-Mi baja?-kérdezték utána.

  -Csak balesetezett mégpedig elég csúnyán.De másképp semmi.-mondtam hidegenn.

  -Oké oké nyugi.-szólalt vissza Ray.

  -Bocs.Csak fáradt vagyok.Kérlek maradjatok itt amíg lemegyek valamit enni,mert már nagyon éhes vagyok.-mondtam.Ők erre bólogattak.Felálltam és elhagytam a termet.A fejemben sokminden keringett,de csak pontra tudtam koncentrálni.Az pedig Justin.Éreztem újra azt amit régen.Csak erősebben.Szeretem.És nem hagyom,hogy elmenjen.Gondolataimat elraktároztam kicsit késöbbre.A büfé fele mentem és szétnéztem.Sok finom kaja állt volna rendelkezésemre ,de én végül egy féllitres vizet vettem.Gyorsan futottam vissza az emeletre és mentem be a szobába.Justin ágya mellett Ray és Chris ugrándozott örömében.Mikór beléptem Ray pillantását kaptam magamon aki szempillantás alatt futott oda elém és közölte velem a távollétem alatt történteket:

   -Berni.Egy pillanatra kinyitotta a szemét és téged keresett.Gyorsan.Azóta nem nyitotta ki a szemét de..-mondta de nem bírta befejezni mert én futólépésben Justin ágyánál teremtem és megfogtam a kezét.Valamivel élettelibb volt:

   -Justin,Justin itt vagyok.Nézd itt vagyok.Justin én..én...-mondtam de lefogott a sírás.

   -Mi lesz már..mond ki,hogy szeretetd.-mondta Ray siettetve ezzel engem.

   -Nem megy..-mondtam és leültem a székre.

   -Najó.Akkor mi most magatokra hagyunk.-mondta majd Christ kiráncigálta.Én egyedül maradtam Justinnal.A kezét szorongattam várva a csodára.De az messze elkerült.Eszembe jutottak azok a pillanatok amikór még jártam vele.És eszembe jutott,hogy mennyire szeretett én meg elhagytam egy buta csók miatt.Mit tettem?Szörnyeteg vagyok.S ekkor rájöttem pontosan mit is érzek valójában Justin iránt.És ez visszavonhatatlan számomra.Hogy SZERETEM.És ez arra ösztönzött,hogy megnyilvánítsam ezt hangosabban.Jobban megszorítottam a kezét és kimondtam:

  -Hé Justin hallod?Remélem igen..szóval csak most jöttem rá mit is érzek irántad és...áá mindegy.Száz szónak mind 1 a vége.Szeretlek.Szeretlek hallod.Itt ne merj hagyni megértetted?Mert ha megteszed ...akkor...akkor..-mondtam de elfogott a sírás...majd visszahallotam valamit amit álmomban sem mertem volna.

  -Akkor?-hallatszott a halk válasz Justin szájából...

91.Rész:Kitartás...

91.rész

Az orvos bámult rám mint aki még nem látott embert és válaszolt:

  -Nem halt meg.De nagyon válságos az állapota.Egy pillanaton múlik minden.És ha nincs türelme kisaszony akkor ...-mondta hidegen.

   -Istenem..köszönöm..istenem..-mondtam és térdre estem majd a fejem az ölembe hajtottam és sírni kezdtem.Nagy nehezen felültem a székre és megpróbáltam megnyugodni.Pont jókor,mert anyu jelent meg.Gyorsan leült mellém:

   -Na mivan vele?-kérdezte idegesen.

   -Elé..elég válságos az állapota..és..és..és...csak egy pi..pil..pillanaton múlik min..minden..-motyogtam mert újra sírógörcsöt kaptam.Nem bírtam megállni.Anyu nyugtatott órákon keresztül.Majd mikór olyan este 9 fele volt az idő megkérdezte,mert remélte hogy nem kezdek neki oedibálni:

   -Berni.Biztos megéri ennyit szenvedned érte?Biztos tudod hogy ő az aki igazán szeret?Mert eddig csak baj volt vele.-mondta csendesen amitől én lángra kaptam.

    -Mi?Hogy kérdezhetsz ilyet?Szerinted ha nem szamítana nekem akkor megtenném ezt?Hát nem.Ezt nem hiszem el.Legközelebb meg aval jösz,hogy szakítsak vele.Hát nem fogok..-őrjöngtem.Anyám megint mondani akart valamit de szerencsére kilépett egy orvos a Justin terméből:

    -Egy személy bejöhet hozzá.-mondta majd eltűnt a folyósó sötétjében.Gyorsan felálltam és bementem a terembe.Csendben becsuktam az ajtót magam után.Halk léptekkel az ágya melleti széknél termettem és egy mozgásból leültem.A könnyeim megint kifakadtak és csepegni kezdtek az arcomról.Közelebb húztam a széket az ágyához és megfogtam élettelennek tűnő kezét:

    -Nem hagyhatsz itt.Hallod?Nem teheted ezt meg velem..-suttogtam egyedül a hatalmas terembe.Vártam a választ.De nem történt semmi.Hangosabban kezdtem sírni picit.És elaludtam,mert mára ez sok volt nekem.Hirtelen valami zajra ébredtem.Hirtelen nem tudtam mi az.Gyorsan Jussy ágya fele néztem de mindent rendben láttam.Csak utána vettem észre,hogy valaki az ajtó kilincsét szorongatja a folyósón..

90.Rész:Ez nem lehet igaz...

90.rész

Szétnéztem az úton és hatalmas balesetet láttam.Justin fekete Range Rovere meg egy Land Rover ütközött egymésnak.Látszólag nagy segességgel mentek mert az autók nagyon összetörtek.Gyorsan odafutottam Justin kocsijához és belenéztem.Justin feje a kormányra volt tapadva és vér lepte el.Hatalmasat sikítottam és előkaptam a telefonomat,majd hívtam amentősöket.10 perc alatt voltak ott és próbálták kiszedni Justint.Eközben én sokkos állapotban próbáltam kiszabadulni az orvosok kezei közül.Mire valahogy kiszedték egyből a mentőautó utasává változtatták.:

  -Mibaja?Mibaja?-visítottam az orvosnak.

  -Kicsi nyugosj meg.Nem tudom mi lehet vele.-próbált nyugtatni az orvosnő.Nem sikerült nei.Gyorsan a hézba futottam és felhívtam anyut,hogy mi történt.Azonnal elindult utánam.15-20 percen belül ért csak a házhoz.Gyorsan beültem amocsiba és a korház fele hajtottunk.Mikór odaértünk anyu parkolót keresett de nem nagyon talált.Mikór a mésodik közrt tette meg a korház körül fellázadtam és kiszüktem a kocsiból.Gyorsan a főbejárat fele rohantam és a recepcióshoz siettem:

   -Hölgyem kérem.Nemrég hozták be Justin Biebert.Hova vitték?-kérdeztem idegesen.

   -16.dik emelet 16.os szoba..-mondta teljes higgadtsággal ami igen meglepett.További kiváncsiskodás nélkül indultam a lift felé.Mikór felértem az emeletre a 16.os szoba fele vetettem magam.Mikór megtaláltam be akartam menni de egy orvos éefogott:

   -Sajnálom de nem mehet be mert ép műtik.-mondta.

   -Micsoda?Engedjen oda-visibáltam neki.De nem engedett oda.Csak fogott tovább.Leültetett nagy nehezen és nyugtatni próbált de egyre hangosabban sírtam.Nemsokára kilépett az ajtón egy orvos:

   -Sajnálom...-látszólag még mondani akart valamit de félbe szakítottam...

   -Neeeeeeeeeeeeeeem.Ugye nem halt meg?-visibáltam neki.Jött is a válasz..

89.Rész:Mi?

89.rész

Usher fordult felém ,hogy elmagyarázza mi is a helyzet:

   -Szóval arrol lenne szó,hogy Jessica lebetegedett,Jasmine nem vállalja,Miley koncerten van Selena pedig New-York-ban nyaral.Szóval nincs kivel Overboardot énekelni.És arra gondoltunk,hogy közületek keresünk valakit akinek jó a hanga.És hát itt rád gondoltunk ,mert..-modta és mutatott egy videófelvételt amin én énekeltem ég a suliban:

  -Na neem.Soha..én soha.Sajnálom de nem.-mondtam.

  -Légyszi.-mondta Justin miközben nagy bociszemekkel nézve.

  -Muszály neked így nézni?-kérdeztem.De erre válaszképp bólogatást kaptam.

  -Jolvan na..-mondtam és megadtam magam.Erre hatalmas ölelést kaptam Justintól.Gyakorlásba fogtunk de mivel gyorsan végeztünk hamar hazamehettünk.Mikór kifele mentem az épületből Justint vettem észre a hátam mögött:

  -Szia.Öhm hazavihetlek?-kérdezte.

  -Szia.Justin már mondtam..-mondtam neki.Látszólag letört.

  -Légyszíí.Csak most az egyszer..-mondta és megint nézett a nagy szemeivel.

  -Jo.De most utoljára.-mondtam és ismét megadtam magam.Justin kézen fogott,mint egy babát és vitt a kocsihoz.Beültünk a hatalmas kocsiba és én az útra szegeztem a fgyelmemet mintha én vezetnék.Szótlanul telt az egész.Mikór megérkeztünk megpusziltam kiszállás elött és indultam a házba.Megvárta míg bemegyek a házba.Csak utána hajtott el.Hirtelen hatalmas zajt hallottam.Gyorsan kifutottam és..

88.rész:Csak barátok..

88.rész




Reggel 8-kor a telefonom hívást jelzett.Felvettem és az adzőm kiabáló hangját vártam.De cserébe Justin lágy hanját véltem hallani a telefonon keresztül:
-Igen…-szóltam bele kábán.
-Szia.-hangzott a fresh hang vissza.
-Mi a baj?-kérdeztem valamivel kijózanodottabban.
-Hát tudod…ma van a koncert és be kellene jönnöd valami kupaktanácsszerüségre.-mondta.
-Istenem.Mikór érem meg hogy aludhassak.Na mindegy.10 perc és jövök.-mondtam és leraktam a telefont.Visszaesett a fejem a párnába és éreztem hogy visszarepülök az álomvilágomba.De ezt megzavarta mégegy hülye telefonhívás:
-Nehogy visszaaludj.-mondta Justin mikór előző hivását megismételte 2 perc múlva.
-Jóó..-mondtam és megint leraktam.Feladtam az ’’elalvás’’ hadmüvelettel és kikeltem az ágyamból.Felkaptam egy piros farmert meg egy fehér toppot amelyiket egy Monday szó kivolt húzva pirossal.Egy fehér Converse cipőt vettem és leballagtam a lépcsőn.Anyu már elment szerencsére.Gyorsan kaptam elő egy papírt és ceruzát majd vázlatoltam anyának hogy hol leszek.Gyorsan visszafutottam az emeletre és a mosdót uraltam.Sminket kentem az arcomra és megfésülködtem.Gyorsan kirohantam a fürőből és letrappoltam a lépcsőn.Magamhoz kaptam a táskám mikór észrevettem,hogy a kulcsom sehol nincs.Kerestem mindenhol de nem találtam.Végül már feladtam mikór a földön véltem megpillantani.Gyorsan felkaptam onnan és kiléptem az ajtón.Bezártam seperc alatt és az utca fele vettem az irányt.De egy hatalmas fekete kocsi állt a kapu elött.Egy Range Rover.Az ablakok sőtétek voltak.Hírtelen lehúzódott az anyósülés felöli ablak és Justin babaarcát pillantottam meg:
-Szia.Na elvihetlek?-kérdezte vidáman.
-Igen.-mondtam meglepve.Beültem a nagy fekete autóba:
-Justin..én mikór azt mondtam,hogy barátok vagyunk nem arra gondoltam hogy járunk..-mondtam neki.
-Én sem.De ez most hogy jön ide?-kérdezte.
-Hát tudod éz hogy hazahozol meg elviszel helyekre.Ez általában szerelemhez vezet.És tudod az az igazság,hogy nekem most ez nem fog menni.Persze nem arra értem hogy ne tartsuk a kapcsolatot.-fakadtam ki.
-Értem én.Hát bocsi.Én télleg nem..-mondta de közbevágtam aval hogy az ujjamat a szájára tapasztottam.
-Köszönöm hogy megértesz.De evel nem arra akartam utalni hogy soha többet…-mondtam de ezúttal Justin vágott félbe aval hogy csöndre intett majd arcon puszilt.Én bólintottam erre ő pedig a kormány fele fordult és beindította a kocsit.Fura volt azt a csöppnyi gyereket akinek babarca és baba bőre van egy hatalmas vasdoboz volánj mögött látni.Lassan be kell látnom,hogy Justin már nem olyan,mint mikór megismertem.Sokkal érettebb és vadabb.De hiszen ez nem befolyásolhatja a kapcsolatunkat.Mire belépkedtünk a terembe egy nagy kupaktanács volt összeülve.Mikór belépünk az ajtón minden szempár rajtunk akadt.Leültünk és kiváncsian kérdeztem meg mi a tlma.Mikór valahogy közölték azthittem azonnal kifutok a világból..

87.Rész:Majdnem baleset..

87.rész

Usher volt az.Nagy szemekkel bámulta a félreérthető helyzetet.Mi is felszöktünk hirtelen.Lassan hátrált:

   -Várja.Ez nem az aminek látszik..-mondta Justin majd futott utána.Követtem.Már mindenki vigyázban állt készen a táncra.Én Justin mögött álltam.Órák hosszát táncoltunk és már nagyon fáradtak voltunk.Éppen előre szöktem és léptem volna eggyet előre mikór egy elöttem lévő feket kábelben megbotlottam.Vártam a kemény földre huppanással járó fájdalmat.De nem jött.Puhára lendoltam.De hova?Mikór kinyitottam a szemem Justin arcát láttam 2 centire az enyémtől.Forró lehelete az én arcomon landolt.A levegő izzott köztünk.Észrevettem ahogy Justin arca egyre közelebb jön.A romantikus programot megzavarta valaki:

  -Hé szupersztér.Elhiszem,hogy szerelmes vagy de ezt ne most légyszives.-mondta.Justin felsegített és megsimogatott.

  -Kösz.-nyöszörögtem neki halkan.Folytattuk a táncot míg nem már hibátlan volt.          Mire abbahagytuk már egyszerően hulla voltam.Justin felajánlotta,hogy hazavisz.Elfogadtam,mert már nem bírtam szusszal.Mire beértem a hézba anyu már aludt.Felmentem a szobámba és beleestem az ágyamba.Reggel..

86.Rész:Újra barátok..

86.rész

Tisztán emlékeztem,hogy a táskámban lapul még egy Red Bull:

   -Gyere.-mondtam neki és felálltam.

   -Dehát hova?-kérdezte félálomba merülve.

   -Fel..-mondtam.

   -Jó..-mondta majd elindult utánam.Fellépcsőztünk és elkezdtem turkálni a táskámban.Justin leült velem szembe a székre és kérdőn bámult.Mikór valahogy megtaláltam odanyújtottam neki:

    -Tessék idd meg.Jobb lesz a kedved tőle.-mondtam neki,bár én már kicsit sem voltam álmos.

    -Kösz.-mondta,majd elvette a kezemből és gyorsan betekerte.Fennmaradtunk míg megitta.Mikór kiürítette gyorsan a szemetesbe dobta.Láttam hogy látszólag jobb kedve van.Indultam az ajtó fele.A kezem már a kilincsen volt mikór Justin elállta az utamat.Levette a kezem a kilincsről és az ajtóba állt:

   -Öhm asszem megártott neked ez az izéé..-mondtam neki.

   -Nem hinném.-mondta büszkén.Mjad magához szorított és a nyakamat puszilgatta.Ellöktem magamtól:

   -Justin kérlek..-mondtam neki boci szemekkel.

   -Sajnálom.Csak visszaemlékeztem..tudod..-mondta lehajtott fejjel.

   -Oh…hát igen.-mondtam én is.

   -Detti.Nem lehetnénk újra barátok?-kérdezte.Ezen elgondolkodtam egy kicsit.Újra megjelentek azok a képek a fejemben.Majd 5 perc után odamentem közel hozzá és egymásbafont kezeire tettem az én kezemet:

    -Azthiszem barátságot igérhetek.De többet nem…egyenéőre..-mondtam neki.

    -Köszönöm.Tudod..mióta nem vagy velem megváltoztam.Annyira szürke ember lettem.Míg velem voltál csupa derü volt mindennapom.De most..áh…-mondta.

    -Justin ez télleg nagyon szép és jó.Csak azt nem értem he tényleg így van..akkor miért csaltál meg?-kérdeztem tőle.

    -Az az igazság hogy…hát Jasmine nyomult meg minden.De..-akarta befejezni de én nem hagytam.

    .Justin értsd meg semmi de.1.Látszik a képen hogy te csókoltad meg nem pedig ő.2.Ha szerettél volna akkor ellenálhattál volna.Justin.Most még csak barátságot tudok nyujtani,mert ennyi ami tőlem telik.De idővel..minden megváltozik igérem..-mondtam és láttam hogy egy könnycsepp kezd kifakadni az arcán.Meg akartam puszilni az arcát de ő profi módon elfordította a fejét és az arca helyett a száját csókoltam meg.De ha ez még nem elég valaki épp benyitott az ajtón…

85-Rész:Ébresztő..

85.rész

Reggel mikór még javában aludtam megzavart egy telefonhívás.Zombi módon felvettem:

   -Igen?-szólaltam bele hulla fáradtan.

   -Jóreggelt.20Perced van hogy beérj edzésre.-hallottam az edző hangját miközben eltartottam kissé a telefont a fülemtől mert az edzőm ordibált a teéefonba.

    -Mivan?-mondtam mikór gyorsan az órára vetettem a pillantásom.-Hajnali 5 óra van.-mondtam felháborodva.

    -Igen de a koncert időpontja megváltozott.Áttették holnapra.Így rendelkezésünkre áll 24. óra.Meg egy kicsi.Tehát elég a kifogásokból és mondom 20 perced van.Indulj.-mondta,majd kinyomta.Basszus ezt nem hiszem el.Még visszafeküdtem 4 percre az ágyba.Majd önkéntelenül felkeltem.Pontosan 5:04 volt.Felkapcsoltam a villanyt és kerestem valami kényelmeset amiben edzhetek.Végül nem találtam a tréningemet így egy farmert meg egy kék fölsöt vettem.Gyorsan előkerestem egy filcet meg egy papírt amire ráírtam anyunak hol vagyok.Megkerestem a kék Conversemet és egy táskát amibe egy csokit meg egy vizet pakoltam.Most nem hívtam fel Vikyt mert gondolom az edző neki is sziveskedett szólni.Lassan kimentem a házból és elindultam az edzőterem fele.Még sötét volt és csak az utcai lámpák égtek..10perc alatt értem be.Mire beértem Viky meg Soshy volt benn.Ugylátszik csak 3 lánytáncos lesz a kocin.Gyorsan felmentem az öltözőbe és letettem a táskámat meg lehúztam a telefonomat.Becammogtam a terembe:

   -Heló srácok.-nyögtem oda nekik.

   -Szia.-jött a válasz tőlük.Ekkor jött be az ajtón Justin is a terembe.Valószínű ő is most kelt fel mert pontosan ugyanúgy festett min én.Nagy karikás szemei voltak neki is,akárcsak nekem és mindenkinek a terembe kivéve Usher,Scoot az edzőm meg ezek:

   -Szia-mondta halkan.

   -Szia.-mondtam én is,majd a székek fele mentem mert éreztem menten elájulok a fáradtségtól.Justin halk lépésekkel követett.Miután leültünk beszélgetni kezdtünk:

    -Nem vagy fáradt?-kérdezte.

    -Hátt az nem kifejezés hogy fáradta vagyok hajnali 5:30-kór.Még sötét van.És maskülönben is ilyenkór még aludni szoktam.De gondolom te hozzá vagy szokva..-mondtam válaszként.

     -Hát fogjuk rá.De ma különösebben nem esett jól ez a reggeli felkelés.-mondta rekedt hangon.

     -Mert?-érdeklődtem.

     -Áh..tegnap buliztunk Sean Kingsel...és hát csomó RedBullt magamba tömtem és valami hajnali 3-kór feküdtem le.Erre Ush felkelt hajnali 5kor ráadásul nem hagyományos módon hanem leöntött egy pohár,nem is egy üveg vízzel.Így kénytelen voltam felkelni.-mondta síránkozva.Ekkor témadt egy ötletem.

84.Rész:Váratlan látogatók..

84.rész

Akik beléptek az ajtón nem mások voltak mint Usher és Justin.Onnan rájöttem hogy a 3 pasas Scoot,Jeremy és a harmadikat nem ismertem.Szóval akkor erről van szó.Táncosra van szükségük.Akkor már világos.Mi lenne ha nem vállalnám?Jaj tudom is a választ:1.Az edző addig enné a fejem míg elvállalom.2.Justin totál besértődne és holnap minden címlapon én lennék meg hogy vissautasítottam.3.Ja harmadik az nincs..

   Mikór befejezték a kupaktanácsot az edzőm hozzám fordult:

   -Berni.Lenne egy felkérés egy koncertjére Bieber úrnak.Vállalod?-kérdezte reménykedve.

   -Igen.-mondtam nagyot sóhajtva.

   -Helyes én is így gondoltam.-mondta vidéman.Közben láttam ahogy Justin arcán egy hatalmas fülig érő mosoly terpeszkedik.Hiszen ez is egy újabb esély számára,hogy visszahódítson.És lehet hogy nekem is.Ott ültünk míg Justinék elmentek.Majd leszögeztük a koreográfiát és az időpontot.Majd nagy nehezen hazamentünk.Mire hazaértem anyu is otthon volt és mérges pillantást vetett rém mikór a házba beléptem:

   -Dettiii...most azonnal elmondod hol voltál.-förmedt rám köszönés nélkül.Mongyuk megértettem mert neki nem is szóltam.

    -Az edző hívott be.Mert valami fontosat akart közölni.-mondtam neki lesütött szemekkel.Látszólag elhitte mert csak intett hogy menjek fel a szobámba.Gyorsan fel is futottam kipakoltam a cuccaimat és megvetettem az ágyamat.Majd a következő állomás a fürdőszoba volt.Gyors fürdést intéztem majd beleestem az ágyamba.Még néztem a tévét egy kicsit amibe sikeresen bele is aludtam.Álmatlan vol az éjszakám.De reggel...

83.Rész:A telefonhívás..

83.rész

Egy telefonhívás volt az.Az edzőm hívott.Felvettem és idegesen közölte velem hogy 10 percem van rá hogy bent legyek edzésen.Gyorsan hazafutottam és megamhoz vettem a cuccaimat,majd felhívtam Vikyt.Találkoztunk a helyünkön és futólépésbe mentünk a terem fele.Gyorsan az öltöző fele vettük az irényt és át öltöztünk.Lassan ment az átöltözés mert semmi kedvünk nem volt az egészhez...Lassan lépkedtünk lefele a lépcsőkön az öltözőből.Közben minden lépcsőfokon megálltunk és figyeltük ahogy a breakes csapat táncol.Majd bementünka terembe.Mikór benyitottunk az edző épp három pasassal tárgyalt.Hirtelen hátrafordult és ránkförmedt:

   -Ti meg hol voltatok?Az órát elsőben tanítják.-mondta.

   -Oké.Bocsi.-mondtuk egyszerre.Majd intett hogy menjünk oda mi is a három pasihoz.Hosszasan tárgyaltak valami videóklippről.Vagy az is lehet,hogy valami koncertről.Mindenfélét össze-vissza beszéltek mintha nem lette volna normalisak.Egyik percben valami ruhákról beszéltek majd a másikban valami színpadi izéről tárgyaltak.Egyszerűen képtelen voltam követni.Viszont egyik percről a másikra egyre ismerősebbnek tűnt a három pasas.Hosszasan fürkésztem a 3 férfi tekintetét.S minden alkalommal ahányszor ők is viszonozták ezt egy pillanatig egyre ismerősebbnek tűntek.Biztos voltam benne hogy ismerem őket.De hogy honnan ahoz még gondolkodnom kellett.Lassan fájni kezdett a fejem a nagy agyalásban.Egyre jobban meresztettem a szemeimet a három pasasra és csak úgy izzott bennem a kiváncsiság.A következő pillanatban megnyílt a ajtó és két személy lépett be a terembe.Ekkor esett le csak kikhez is van szerencsénk...

82.Rész:Félreértés..

82.rész

A következő üzenetre írtam a választ:

  -Szia.Miért viselkedtél olyan furán miután bejöttél a terszaról?-kérdezte.

  -Na vajon...-írtam vissza.

  -Hát nem tudom.Gyakorlatilag hozzád se szóltam...-mondta.

  -Igen.Ez igaz.De nem értem minek mondod folyton,hogy szeretsz ha egyszer Jasminet csókolgatod.És ha tudni akarod azért voltam fura mert téged láttalak a terszról Jasminekával..-írtam hadarva.

  -Micsoda?Jajj istenem te félreértetted-írta vissza.

  -Hát elég nehezen lehet ezt félre érteni.-írtam.

  -Pedig neked sikerült.Az nem én voltam.:))-írta.

  -Hát akkor ki?Én?-kérdeztem töle.

  -Nem.Az a csaj Jasmine unokatesója,pontosabban az X-faktor főnökének a lánya.A srác meg az én hasonmásom David volt.-írta vissza a meglepő választ.

  -Hazudj jobban.Vagy tudod mit?Nr hazudj,mert nem áll jól.-mondtam neki az igazságra produkálva ezzel.

   -Ha nem hiszed itt a facebookja.-mondta majd linkelt egy oldalt.A látvány meglepett.A srác kiköpött Justin volt.Szóval akkor azért ért vissza Juston olyan hamar és azért volt fura a haja.Mert az nem ő volt.Gyorsan visszaírtam neki:

  -Öö...nekem mennem kell szia..-írtam neki és gyorsan kiléptem.Megdöbbentő volt,hogy mennyire hasonlított a két fiu egymásra.És újfent tévedtem.És ez mégegy ok arra hogy lassan rádöbbenjek Justin szeret.Gondoltam szükségem van egy kis friss levegőre.Felvettem a kedvenc kék melegítőmet és egy suprát majd kimentem sétálni.Egymagamban jártam az utakat és közben céltalanul bolyongtam.Kerestem egy padot és leültem..A csodás tályat bámultam nagy nyugodtan és a gondolataimban merengtem mikór valami megszakította nyugodt perceimet..

81.Rész:A csók..

81.rész

A két sötét alakban Justint és Jasminet véltem felfedezni.Nagyon meglepődtem mikór Justin láttam a fekete göndörhajú lány csókolgatva.Bár a haza kicsit fura volt Justinnak,biztos voltam benn hogy ő az.Mikór elegem lett belőlük bementem.Épp Justin jött velem szembe.Meglepett hogy ilyen gyorsan beért.De hogy?Mindegy.Ők voltak azok és ez mindent megváltoztat.Egész hátralevő időben a fura viselkedésmódot választottam magamnak.Nem tudta senki mibajom lehet.Mikór a buli lezárult mindenki ment az öltözőbe hogy tréninget vegyen és végre a buszon pihenhessen.Hamar átöltöztem ami nem vallott rám.Mégis én mentem ki utolsónak.Justin jött megint szembe velem de én csak elmentem mellette.Felültem énis a buszra.Viky mellettem ült és a tekintetemet fürkészte.Majd mikór már nem bírta tovább várni hogy magamtól mondjam el mibajom rákérdezett:

   -Najó.Elég.Most azonnal elmondod mibajod.-förmedt rám halkan.

   -Oké..-mondtam unottan.

   -Ennyi?-kérdezte meglepve..

   -Jolvan na.Justint láttam csókolózni Jasmineal.És meg ő mondta hogy szeret.Akkor meg minek csókolja Jasminet?-panaszoltam neki halkan.

   -Jajj ugyanmár.Nem azt mondtad hogy már nem érdekel?-mondta.

   -Deigen...csak... ááá.haggyuk.Bonyolult-mondtam unottan majd megpróbáltam aludni.Viky nem faggatott tovább.Inkább rámhagyta majd ő is aludni próbált.Hajnalban érkeztünk.Anyu jött utánam.Hullafáradtan meséletym neki el mindent.Persze a csókot kihagytam belőle.Mire hazaértünk éreztem hogy összeesek a fáradtságtól..Gyorsan felsiettem a szobámba és beleestem az ágyamba ruhástól.Reggel Justintól kaptam egy üzenetet amit válaszra is méltattam...

80.Rész:A boldogságnak van utitársa is...

80.rész

A mienk meg egy másik.Bár félő volt hogy ők jobbak,mint mi.Elsőnek mi táncoltunk.A nehéz koreográfiát nehéz volt betanulni.De megcsináltuk.Nem adtuk fel.Két perces volt a tánc.A mozgásokat melyeket máskor percek alatt csináltunk meg,most pillantásnyi idő alatt hajtottuk végre.A táncunk végét hatalmas taps követte.A második csapat tényleg jobb volt mint mi.Legalábbis szerintem.A másik csapat attrakciójának végét is hatalmas kézcsapások visítások és ordibálások követték.Lassan közeledett a végső harc.Melyet nem tánclépésekbe foglalunk hanem egy díjba melynek megszerzéséért annyit dolgoztunk és annyi mindenen keresztül mentünk.Mindkét csapat mozdulatlanul merőlegesen állt a piros fényben játszó színpadon.A zsűritagok pillantása egyik percről a másikra a csapatokat fürkészte.A matalmas feszültség szinte tepintható volt.Mindenki mozdulatlanul állt továbbra is.Lélegzetünket is visszatartottuk.Az izzadtságcseppek is vonultak lefele arcunkon.Ekkor Justin felállt a helyéről és készült bejelenteni a győztes csapatot:

   -Idén...aki megnyeri a 2010-es X-faktort.Az a csapat aki apait-anyait beleadott...-mondta majd feljött a színpadra.-Az aki idén büszkélkedhet a díjjal.Az nem más mint...........a............Black Dnce csapat.-kiáltotta miközben folytonosan a tekintetemet fürkészte.Hatalmas sikítások halladszottak.Éreztem hogy elájulok.Justin közvetlenül mellettem állt.Nem türtőztettem magam tovább.Neki estem.Szorosan öleltem magamhoz.Szótlanul álltunk ott.Majd elengedtem és éreztem hogy felemelkedek.A csapatom emelt fel.Közben folyton ezt kiáltották:NEVER SAY NEVER!.Közben a másik csapatot figyeltem ahogy összeölelkeznek és egy-egy könnycsepp hagyja el az arcukat.Meg is értettem őket.Felhőtlen vidámság uralkodott a teremben.Miután lementünk a színpadról a díjjal a kezünkben gyors válaszokat adtunk az interjúsoknak.Gyorsan az öltözőbe mentünk.Mindenki party szemüveget és partyruhát vett.Hatalmas bulit csaptunk.Mindenki részt vett.Még a vesztes csapat tagjai is.Egy nagy tortát is kaptunk.Amit persze rögtön fel is zabáltunk.Mikór már vagy 2 órája partyztunk kimentem a teraszra...Bár először nem láttm tisztán a két sötét alakot...mikór kicsit hozzászokott a szemem a sötéthez..csak akkor láttam meg azt amitől lepadlóztam.És ez megváltoztatott mindent...

79.Rész:Egymást követő sikerek...

79.rész

A táncoscsajok nagy kupaktanácsszerüséget tartottak amiben én meg a Viky is részt kellett hogy vegyönk.Az ’’alfa’’ nőstény (akit én már leelőztem),Caitlin mondhatni fura kérdést tett fel:

   -Naszóval akkor arra gondoltunk választás elé teszünk.Reméljük jól választasz majd.Szóval a versenyeredményedet elérve arra gondoltunk beveszünk a csapatunkba de természetesen a kis lúzer nélkül.-mondta miközben Vikyre mutatott.Annyira ideges lettem.Viky mondani akart valamit de csendre intettem:

   -Tudod mit te aljas spiné?Elegem van abbol hogy azthiszed itt mindenkinek más a rangja és a tied a legjobb.Hát tévedsz aranyom tudod itt mindenki egyforma.És Viky nem lúzer veled ellentétben.Mostpedig ha esetleg nem értetted volna akkor vedd szépen az angol értelmezőszótáradat ami látszólag nincs neked otthon és keresd ki a szavaim jelentését..-mondtam neki totál kiborulva.Még hogy Viky lúzer.Pff..kinek képzeli ez magát?Anglia királynőjének?Hogy képzeli hogy ilyen választásnak tesz ki.Mindegy.

    Nem rágódtam tovább a szópárbaj történtein.Belefogtunk a koreográfia betanulásásba.....

         Így teltek el a  hetek.Minden héten egy újabb koreográfia betanulása.Minden héten újabb kihívás.És minden alkalommal tovább jutottunk.Lassan következtek az utolsó felkészülések.Már csak 3-an voltunk versenyben.Nagy izgalmaknak néztünk a szemébe.Újra tovább jutottunk.Már csak két csapat volt versenyben...

78.Rész:A kitartás...

78.rész

Smsek,offline üzenetek,facebook üzenetek,hi5 üzenetek és myVip üzenetek.És ugyebár nem nehéz kitalálni kitöl vannak.Justin halmozott el tengernyi olvasnivalóval.De csak az utolsóban előadott magabiztosság lepett meg igazán.A levél a következö:

   ’’Berni.Tudom hogy szeretsz.És ezt többet nem is tudod titkolni,hisz a tegnapi csókoddal bebizonyítottad,hogy nem utálsz.Én is szeretlek.Nagyon nehéz másnál vigaszt keresni.Más karjaiban lenni.És nem a tiedben.Egész eddig a sötétben tapogatóztam,hogy szeretsz-e még.És végre megtaláltam a választ.Köszönöm.Addig fogok harcolni amíg csak lehet.Addig folytatom míg  vissza nem jössz hozzám.Nem számít meddig kell várnom ha újra enyém leszel.Hisza ha tudom hogy egyszer újra magamévá tudhatlak akkor akár az évek is perceknek tűnnek amik hamar elmúlnak.’’.Míg ezeket a sorokat betűztem a könnyek kínozták a szemeimet.De tudtam hogy bármennyire is akarom,még nem bocsájthatok meg neki.Idővel sikerülni fog.És amikór eljön ez az idő akkor tudom hogy még a sebet is begyógyítja amit ejtett a szívemen az én hercegem.Gyorsan lecsuktam a laptopomat és lementem reggelizni.Gófrit ettem csokispuddingal.Ez a legkönnyebb reggeli amit el tudok készíteni.Gyorsan bekaptam 2 gófrit és mentem fürdeni.Gyorsan hajat mostam és fogat mostam.Kijöttem a fürdőből és felvettem egy lila ruhácskát amivel tök jól passzolt a lila magassarkúm.Felöltöztem és megkerestem a hajszárítómat.Hosszú hajamat majdnem egy órán keresztül szárítottam.Majd mikór evel végeztem a hajvasalómat kotorásztam ki a fiókomból.Az valamivel gyorsabban ment.Bubis hajat csináltam elöl és a többit felkötöttem.Visszamentem a laptopomhoz.Felmentem msn-re is.Dóriék épp fenn voltak meg a Viky is.Gyosran beszélgetni kezdtünk.Vikyvel megtárgyaltuk a végeredményt és a különosebb csajos dolgainkat.Dóriéknak pedig több olvasnivalót hagytam.Mivel pár napja nem beszéltünk elmeséltem nekik a napjaimat.Igaz ezt ők is viszonozták.Jól elvoltunk.Annyira elvoltunk hogy szinte futottak a percek.Lassan jött a 6 óra és nekem meg mennem kellet edzésre hisz kezdjük a következő koreográfiát.Mielőtt edzésre indultam volna felhívtam Vikyt.Találkoztunk a megszokott helyünkön.Bementünk a táncterembe de hatalmas meglepetést kaptam ami igen nagy választás elé tett….

77.Rész:A csók..

77.rész

Justin állt velem szemben.Egy fehér melegítő és egy lila nadrág meg egy fehér supra volt rajta.A nyakában ott lógott a láncunk egyik fele.Nézett nagy bociszemeivel és én nem tudtam ellenállni.Éreztem hogy mindjárt nekiesek és elsírom magam.Annyira jó illata volt hogy szinte hipnotizált.De visszafogtam magam:

   -Szia..-mondta csibész mosollyal az arcán.

   -Szia..-mondtam unott képpel.

   -Nem lehetne hogy előröl kezdjük?-kérdezte még csibészesebb mosolyt villantva.

   -Justin nézd nekem most nincs időm a mentegetőzéseidre.Értsd meg.Megcsaltál.Tehát rólam mondj le.-mondtam neki.Bár nagyon nehezemre esett.Szívesebben mondtam volna neki azt hogy ’’Megbocsájtok szivem’’.Indultam kifele mikór az ajtóba állt.Így nem tudtam kimenni.Közeledett lassan felém.Szorosan magához ölelt bármennyire is ellenkeztem.Hirtelen éreztem valami forrót az ajkamon.Az ő ajka tapadt az enyémre.Megcsókolt.Melegséggel és gyönyörrel teltem el így visszacsókoltam.Abban a pillanatban voltam a legeslegboldogabb ember a világon.De ennek gyorsan véget kellett vetnem a legnagyobb sajnálatomra.Tudtam hogy nem lehet köztünk semmi.Eltoltam magamtól és ő vette az adást.Bár ez neki mást jelentett,mint nekem.Láttam ahogy kábán beleesik a fotelbe.Én kifutottam az ajtón és rohantam a busz fele.A többiek türelmetlenül vártak már.Felültünk a buszra.Hulla voltam de mégsem bírtam aludni.Ébren tartott a gondolat,hogy újra megcsókoltam Justint.Fura volt de mégis boldoggá tett a forró csókja.Épp olyan szenvedélyes volt mint akkoriban.Istenem.Azthiszem ez fog a legjobban hiányozni.Egész addig míg hazaértünk ezen fantáziáltam.Majd mikór hazaértem egyből felfutottam a szobámba arra hivatkozva hogy ’’fáradt’’ vagyok.Gyorsan lefürödtem és befeküdtem az ágyamba.Hamar elaludtam.Álmatlanul telt az éjszakám és ennk örültem a legjobban.De reggel pontosan ugyanazt kaptam amire számítottam...

76.Rész:A kellemetlen meglepetés...

76.rész

Büszke külsőm magabiztosságrol és lerombolhatatlanságról büszkélkedett.De a belsőm gyenge kislányt relytett magába aki menten sírva fakad,mert megcsalta szerelme.Büszke de eröltetett mosolyt vágtam.Ott álltunk a többszáz emberből álló közönség elött és a zsűri kislétszámú tagjai elött.A zsűrik tagjai egyik percről a másikra minket figyeltek.De csak egy személynek akadt fenn a szeme énrajtam.Justinnak.A műsorvezetőnő sétált a színpadon jobbra balra.Egy maga szőkehajú nő volt akine egy szürke magassarkú és egy flitterekkel teli ruha volt.Némi ékszer is volt ráaggatva:

   -És az első csapat aki tovább jutott az a.............................Black Dancee.-mondta ordítva.Annyira meglepett hogy azt sem tudtam mit tegyek.Én is visítani kezdtemakár a többiek.Könnyek masíroztak végig az arcomon a boldogságtól.Egy óra alatt kijelentették a többiek eredményeit.Mikór végre lementünk a színpadrol gyorsan az öltözőbe siettünk.Mindenki beszélgetett többek között én is Vikyvel.De közben a gondolataim messze kalandoztak.Mindenki kész volt mikór én még csak a sminkem lemosásánál voltam.Mondtam nekik hogy induljanak el mert jövök én is.Ki is mentek.Mindenki elment csak én voltam a hatalmas szobába.Bementem a fürdőbe és elintéztem magam.Épp a csapot zártam el mikór hallottam hogy az ajtó kinyílik majd becsukódik.Biztos itthagytak valamit.Mentem ki a fürdőből.Kiváncsian néztem szét ki jött be de jobb lett volna nem ilyen kiváncsinak lenni.A személy ott állt elöttem szemtöl szemben.És most nem menekülhettem...Most mit tegyek?.Nem akartam hülyének tünni...de nem is vágytam a társaságára...

75.Rész:Versenyfutás önmagammal...

75.rész

Reménykedtem hogy Justin nem pont középen fog ülni.De asszem a szerencsém az nem kedvezett nekem.Pontosan középen üllt.Én meg pont vele szemben álltam a színpad peremén.A kék rappersapi szerencsére eltakarta az arckifejezésemet.Le volt hajtva a fejem szerencsére.A fényben megvillant egy fél szív medál a nyakában.Az aminek az egyik fele most is a nyakamban van.El is felejtettem.Közben széles mosolyt villantott és a szemeit a nyakamban lógó szintén félszív medálra szegezte.Ez nemigaz!Most biztos azt hiszi még mindig szeretem.Hát ez így is van.Csak neki nem szabad tudnia.Éppen egy könnycsepp kéreczkedett ki mikór hatalmasnagy szerencsémre megszólalt a zene.Én a koreográfia szerint hátráltam és folytattuk a táncot.Többet nem kellet előre mennem.Az izgulás és a sírógörcs mindvégig kísért.Nem mutattam ki bár már majdnem kitört belőlem.Tökéletesen végigcsináltuk.Egy hibát sem vétettünk.Mindenkiből sugárzott a boldogság.Csak egy emberen látszott a kudarc.A csalódottság.A megbántottság.Azon aki már rég feladta,és egy örök vesztes maradt.Ez az ember én voltam.Belőlem áradt szát a terem minden sarkába a keserűség.

          A feszültséget csak az fokozta bennem mikór Justinra került a sór hogy kritizáljon:

  -Csodás volt.Ennyit tudok mondani.Számomra ez amit láttam szavakkal nem mondható el.-mondta.A könnyek megindultak a szememből.Elindultunk a színpad háta mögé.A színpad háta mögött várt ránk a műsorvezető.Engem akart faggatni elsőnek de én szótlanul elmentem mellette.A mi öltözőnkben levő zárkóztam be.Zokogtam.Kitört belőlem mindaz amt Justin tekintetéből véltem kivenni.Negyed óra után Viky aggódó hangját hallottam.Bekopogott a wc-be.:

   -Detty ottvagy?-kérdezte és dörömbölt az ajtón.

   -Hagyj egyedül kérlek.-mondtam neki.

   -Detty légyszives.Gyere mert most hirdetik ki a továbbjutókat.-mondta viszonylag feldobva de a hangjában rejtőzött némi keserűség is:

    -Nem érdekel.Menjetek nélkülem.-mondtam sírós hangon.

    -Azt már nem.Ha tovább megyünk akkor az legfőképp a te érdemed.Ha már ennyit küzdöttünk akkor most ne add fel.És különben is.Ha te nem mész én sem.-jelentette ki makacsul.Elgondolkoztam ezen.Ha most feladom...vesztes leszek.De ha arős leszek és továbbmegyek..akkor szembesülök aval amire mindigis vágytam.Bár ezért sok harcot vívtam.Nem érdekel.Most vagy soha!!!!:

   -Igazad van.Nem adom fel.Gyerünk..-mondtam és kirohantam a fürdőből.Letöröltem a kisírt szemeimet és gyorsan kisminkeltem egy picit,hogy ne látszodjon.Megfogtam Viky kezét és mentünk ki a csapathoz.Velem az élen bevonultunk a színpadra...

74.Rész:X-faktor

74.rész

Gondolataim zavaros összekeveredését láttam magam elött álomba foglalva.Gyorsan kinyitottam a szemem.Éppen egy városba mentünk be aminek elég fura neve volt.Mikór megláttam a fehér táblát amin feketével ez volt írva ’’Justin Bieber’’ azthittem elájulok.Gyorsan odahúztam a függönyt.Nem hiszem el.Egy várost is elneveztek erről a parazitárol.Pff..-.-.Mikór megálltunk már mindenki nagyjából fel volt kelve.Úgygondoltam jobb ha lemegyek levegőzni.Szerencsére semmi tábla nem volt vagy hasonló ami Justinról szólna.Vettem egy vizet és egy kekszet.Valamivel meg kellett tömnöm a hasam hisz már éhes voltam.Visszamásztam a buszba és leültem a helyemre.Viky is feljött:

    -Nem jössz le még egy kicsit?Annyira szép az idő..-nyújtozkodott.

    -Öhm inkább nem...-mondtam.

    -Jajj ugyanmár.Itt nem fogsz talalkozni Jus..izéé vele.-mondta vidáman.

    -Oké.Oké.De csakis a te kedvedért.-mosolyogtam és mentünk vissza levegőzni.Nemsokára indultunk tovább.Meg is érkeztünk lassan.Bennem meg egyre nőtt az idegesség.Mikór bementünk az X-faktor épületébe gyorsan egy öltözőbe tuszkoltak minket.Mi meg átöltöztünk.Mindenkin fehér háromnegyedes térdnaci meg lila melgítő volt.Még gyakorolnunk kellet.Mentünk a színpadra gyakorolni hogy lássuk hogy helyezkedjünk el.Mikór a szinpad fele mentünk egy szoba mellet haladtunk el aminek réznyire volt nyitva az ajtója.De úgy is tisztán látszott hogy Justin a hatalmas fekete bőrfotelben nézi a versenyzők listáját.És hát meglepett mikór észrevettem hogy az én adatlapomnál van.Lassan közeledett a mi időnk.Nekem mégis gyorsnak tűnt.A percek csak úgy teltek.Miért van az hogyha várunk valamit lassan telnek a percek és ha nem akkor meg...Nem tudtam befejezni az agyamban lejátszott párbeszédet önmagammal,mert az edző jött és jelzett hogy idő van.Lassan bellagtam a többiek háta mögött de mivel én voltam az egyik főtáncos előre kellet mennem...

73.Rész:Újra romokban...

73. rész

Azon kaptam magam hogy egy srác van mellettem:

   -Szia.Leülhetek melléd vagy foglalt?-kérdezte az ismeretlen alak.

   -Öhm..persze..gyere csak.-mosolyogtam vissza.

   -Nagyon szép ez az idő nemigaz?-kérdezte.

   -De igaz.Én is szeretem.-mondtam megint a hatalmas barna szemeit fürkészve.

   -Jajj neharagudj de neveletlen vagyok.Nick Jonas vagyok.-mondta derüsen.

   -Berni.Örülök.-mosolyogtam vissza.Persze akkor még nem is tudtam hogy ki is ő.Bár ott volt a szemem elött.Kellemes beszélgetést folytattunk.Vagy két órán keresztül beszélgettünk.Utána sajnos el kellett mennie.Se telefonszám se msn cím.Minden nélkül kilépett az életemből.Egy újabb esélyt vesztettem el az életem újrakezdéséhez.Azután még csak nem is hallottam róla.Közeledett a verseny napja.Az idegesség csak nőtt és nőtt én meg csak úgy sugároztam a belőlem áradó feszültséget.Már csak azért is mert pont én vagyok a főtáncos.Most mit tegyek?Jelentsek beteget?Azt nem lehet.Cserben hagynám a csapatomat és azt nem tehetem.Francba.Most mi legyen?

       Eljött az egyesek számára nagy nap.Az én számomra ez inkább az a nap aminél rosszabb nem is jöhet.Anyu kivitt a csapathoz ahol felszálltunk a buszra.Egy hatalmas emeletes busz volt amin ez a felirat volt hatalmasnagy betűkkel:Never say never!.Erről megint Justin jutott eszembe.Minden ami körülöttem van Justinra emlékeztet.Miért van ez?Azért mert még mindig szeretem csak magam elött is elrejtem a bennem dúló érzelmeket?Vagy mert a szívem fele nála maradt?A sírás kerülgetett.Ezért leghátra ültem.Ott senki nem ült.Egyszer egy boldog arc villant fel az emeleten és felém közeledett.Viky volt az.Neki mindig sikerült rendbehoznia az érzelmeim zavarát.Ezért reménykedtem hogy most is képes lesz.Hát mondhatjuk hogy sikerült neki.Egy-két pillanatig,mert csak ennyi időre voltam képes elfelejteni azt akiért mindent megtettem egyszer valamikór régen.Hosszú volt az út szerencsémre.Így volt időm elgondolkozni,hogy összeszedjem a gondolataim.Már mindenki valahol messze járt képzeletben mikór én még a földhöz láncolva a multamon filóztam.Mikór sikerült elaludni rögtön azt kívántam bár ne sikerült volna...

72.Rész:Ezt nem hiszem el...

72.rész

Pontosan az volt benne amire vártam.Egy hosszú levél Justintól.Mire elolvastam beletelt egy óra.Zavaros írásából kilátszott az idegesség és a bántódottságis.De félelemből is volt.Elég szívszaggató volt a fogalmazás is.Mikór befejeztem az olvasást azt vettem észre hogy a lelkét is beleadta ebbe a levélbe.De ha egyszer szeret akkor meg minek csalt meg?Ilyen nem történik véletlenül.Tehát nem érdekel.Azon voltam hogy összetépem a levelet.De bennem dúló szerelmem nem hagyta.Inkább eltettem a fiókom aljára.Egy telefonhívást kaptam.Felvettem.Az edzőm volt az.Azt mondta hogy menjek be edzésre mert indulunk az X-faktorban és rengeteget kell edzenünk.Felhívtam anyut és Vikyt.Vikyvel találkoztam edzés elött és bementünk együtt.Caitlin megint piszkált de nem érdekelt.Csak folytattuk az edzést.Nagyon jól ment.Tök jó koreográfiát készitett a tanár.Simán nyerhetünk.

     Így teltek a hónapok.Lassan kiment a fejemből Justin.Csakis a barátaimnak voltam.Lassan közeledett a verseny is.A táncot profi módon csináltuk.Egyik órán bejelentették hogy kik lesznek a zsűritagok:

   -Akkor ezek a zsűritagok:Adam Sevani(Step up 3D),Rick Malambri(Step up 3D),Kendra Andrews(Step up 3S),Justin Bieber.-hallatszott az edző szigorú mondata.Mikor kimondta az utolsó nevet megrebbentem.Az edző szigorúan pillantott rám.Intettem a kezemmel egy bocsánatkérést.Mikór végre kijöhettünk Viky próbált vígasztalni.Egy részt sikerült másrészt nem.Mikór anyu megjött utánam látta hogy valami nincs rendben így nem kérdezett semmit.Néma csend uralkodott az autában.Mikór beérkeztünk a házba és egyből a szobám fele vettem az irányt.Annyira mérges voltam hogy még msn-re se mentem fel.Egyből az ágyamba ültem és duzzogtam.Zokogtam.Ezt a...a...Istenem.Hányezer lány örülne az én helyemben.Istenem.S ekkor mevillant elöttem oár emlékkép.Ővele.Hawaii.és a koncert.A legszebb pillanatok.És akkor bejött a képbe Jasmine is ami menten rontott már így is kibírhatatlan hangulatomon.A nagy emlékidézésbe belealudtam.Reggel hisztirikusan ébredtem.Minden bajom volt.És ebbe Justin hiánya is beletartozott.Elhatároztam hogy elmegyek sétáni.Felvettem es fehér csőnacit és egy lila toppot és egy fehér magassarkút.Kimentem a közeli kázézóba és ettem egy fagyit.Miután megettem kifizettem és még maradtam egy picit.Hirtelen azon kaptam magam...